Kérdezhetnék, hogy a legnagyobb szárazságban miért épp az árvizekről készítettem képkiállítást – fogalmazott Puskás Károly saját képkiállításának megnyitóján csütörtök este a Cnesa előcsarnokában. A válasz pedig az élet kifürkészhetetlenségét tükrözi, mert amikor eltervezte a legújabb tárlat tematikáját, még senki sem tudhatta, hogy ilyen évünk lesz. Immár a tizenhetedik önálló kiállítása ez Puskás Károly építészmérnöknek, aki folyamatosan, évtizedek óta megörökíti Magyarkanizsa legfontosabb eseményeit, de nem ritka az sem, hogy a hétköznapok mutatnivalóit láthatjuk viszont lencséjén át. A kiállítás ezúttal a legnagyobb tiszai árvizek tematikája köré épült, és mintegy száz fotón szemlélhetik az érdeklődők a hét évtizedet felölelő történelmet. A kiállításmegnyitót Pásztor István, a VMSZ elnöke is megtisztelte jelenlétével, és ott volt Ótott Róbert, a Tartományi Mezőgazdasági Titkárság titkárhelyettese is. Az eseményt Bosznai Sára népdalokkal színesítette.
Három hatalmas árvizet jegyez Magyarkanizsa község, melyek megfékezésére egy emberként fogtak össze a helyiek, ezeket is viszontláthatjuk a képeken, ami nemcsak kordokumentum, hanem lenyomat a történelemből és továbbhagyományozható emlék a múltból. Puskás Károly a megnyitón elmondta, hogy nemcsak saját képei láthatóak, hanem gyűjtőmunkát is végzett.
– Ez a kiállítás három képanyagból áll. Az egyik a régi árvizekről szól, ezeket a fotókat a lakosság bocsátotta rendelkezésemre nagy gyűjtőmunka árán. A másik része a légi felvételek, amiben meg akartam mutatni, hogy milyen szép a Tisza, ahogy a Petőfi-versben is szerepel, hogy a legjámborabb folyó. Atöbbi pedig a közelmúltban készült fotókat foglalja magában – magyarázta Puskás Károly. – Szeretném az emberek figyelmét felhívni nemcsak a múlt fontos pillanataira, hanem szeretném a természet nagyságát is megmutatni, illetve az sem elhanyagolandó, hogy ezen a téren vannak még megoldandó feladataik a szakembereknek – magyarázta a fotós.
Puskás Károly képkiállítása megtekinthető a Művészetek Háza előcsarnokában, díjmentesen, sőt várhatóan lesz még részünk hasonlóban, mert már az ötlet meg is született a következő képanyag összerendezéséhez, ez pedig várhatóan a kanizsai cserépgyár történetét fogja majd bemutatni. A kincsek, melyek fiókok mélyén, számítógépek belsejében rejlenek, ilyenkor elérhetővé válnak mindenki számára. Érdemes elmerengeni kicsit a múltban, hogy hálásabban tekinthessünk a jelenre, és okosabban a jövőbe. Az alkotóknak pedig hálásak lehetünk, hogy áldozatos munka árán, fáradságot nem sajnálva megörökítik a pillanatokat és az intő példákat is. A magyarkanizsaiaknak szerencsére van ilyen fotósuk, amit minden alkalommal, lehet, hogy nem mindig fennhangon, de elismernek és értékelnek. @sz=JK
