Kicsi, ám végtelenül idilli

A diákotthonban készített videónkat ITT tekinheti meg.

A szabadkai Dr. Rehák László Kollégium 1996-ban nyitotta meg kapuit, elsősorban a szórványból érkező vajdasági magyar egyetemisták részére. Az épület korábban dr. Rehák László, a Magyar Szó egykori főszerkesztőjének a lakóháza volt, majd halála után Rehákné Pósa Rózsa és Szabadka Város Önkormányzata diákotthonná alakította a családi házat. Kezdetben tizenkét tanulót fogadott be a kollégium, majd a következő évben az épülethez hozzáépítettek még két szobát. Jelenlegi állapotában tizenkilenc egyetemistának nyújt második otthont az öt szobával, egy konyhával és három fürdőszobával ellátott épület. A kollégium tulajdonképpen azzal a céllal alakult, hogy lehetőséget nyújtson azoknak a jó képességű, szorgalmas, szórványban élő diákoknak, akik anyanyelvükön folytatnák tovább tanulmányaikat és fejlesztenék a magyarságtudatukat. A jelenlegi lakók Muzslyáról, Hódegyházáról, Újvidékről, Péterrévéről, Felsőhegyről, Moholról, Kúláról, Csantavérről, Adáról, Zentáról és Tornyosról érkeztek.
A magyar ajkú fiatalok itt egy olyan életteret kapnak, ahol kifejezetten otthonos, nyugalmas, barátságos és harmonikus légkör uralkodik. Ebben a miliőben az évek során számos barátság, sőt még szerelem is szövődött. Mint a diákotthon lakói elmondták, egymás támogatása és segítése ebben a kollégiumban minden esetben hangsúlyos tényező. Mind tanulás, mind emberi szempontból. Laknak itt fiúk és lányok egyaránt, úgy mint szaktársak, vagy hajdani osztálytársak, vagy régi-új ismerősök. Ezek a fiatalok már egy olyan összeszokott társaságban élnek, ahol az esti beszélgetés, filmezés, kártyázás, pingpongozás szokványos dolognak számít, és a mindennapok szerves részét képezi.
Egy borongós és esős napon érkeztem a Dr. Rehák László Kollégiumba. Hangulatomat mégsem rontotta semmi, hiszen tudtam, hogy a fiatalok közé belépve azonnal jobb kedvre derülök. Egyetemista éveim alatt nekem is volt szerencsém kollégista életet élni, ezért valamelyest tudtam, hogy nem egy ingerszegény küszöbön teszem majd át a lábam. Azt mondják az okos és a tapasztalt emberek, hogy az egyetemista évek a legszebbek, de én azt vallom, hogy a kollégiumban töltött esztendők azok. A visszaemlékezés azokra az időkre a mai napig mosolyt csal az arcomra, s ahogy észrevettem, nincs ez másképp a Dr. Rehák László Kollégium lakói körében sem. Habár az elején enyhén meghökkenve, kicsit bátortalanul fogadtak az ifjoncok, mégis hamar baráti és közvetlen kapcsolatba kerültem velük. Szerencsémre akadt néhány félelmet nem ismerő, bátor szellemű „vállalkozó”, aki azonnal beszédbe elegyedett velem, és elmesélte a tapasztalatait, élményeit a diákotthonnal, és az itt levő hangulattal kapcsolatban.
Először is a péterrévei Csepella Árpád, aki immár hét éve a diákotthon lakója. Megszólalásából illetően azonnal körvonalazódott, hogy nagyon a szívébe zárta ezt a helyet.

– Sosem szerettem azokat a kollégiumokat, ahol „tömegnyomor” van. Ebben a házban kényelmesen elférünk. Van egy konyhánk is, ami nagyon pozitív a főzés szempontjából. Sokszor én is alkotok valamit, volt, hogy marhapörköltet is készítettem a kis családnak – hallottuk Árpádtól.
Mint kiderült, a fiatalok majdnem minden vasárnap közös főzést tartanak, ahol többé-kevésbé mindenki kiveszi a részét a munkából.
Cékó Krisztina, a Dr. Rehák László Kollégium igazgatóbizottságának elnöke elmesélte, hogy a diákotthonba való bejutás pályázat útján történik.

– Értelemszerűen, akik itt élnek, és a jövőben is szeretnének maradni, azok alanyi jogon elsőbbséget élveznek. Ha valaki azonban elhagyja a kollégiumot, abban az esetben lehetőségünk van új emberek felvételére. Idén például hét új hallgató nyert felvételt hozzánk. Mivel tavaly átalakítottunk egy szobát, ezért plusz két férőhellyel gazdagodott az épület, így ebben az évben van a kollégiumban a legtöbb diák. A bejutás feltételei közt szerepel, hogy az egyetemista milyen messze él Szabadkától, milyenek a tanulmányi eredményei, esetleg végez-e plusztevékenységet. Szabadka város támogatásának köszönhetően a hallgatók havi bérlete mindössze 3500 dinár. Szerencsére kapunk annyi pénzbeli segítséget, hogy a rezsiköltségeket minden hónapban ki tudjuk fizetni. Néha még kisebb felújításokra is jut egy kis összeg. Az elmúlt évek során több felújítás is történt a kollégiumban, amelyek sokkal kényelmesebbé teszik a hallgatók számára az itt-tartózkodást. Ezenfelül a budapesti Bíró Alapítvány három évvel ezelőtt felkeresett minket, hogy legyünk a társpályázói a Nemzeti Együttműködési Alapnál (NEA). Nekik, és a közös pályázatunknak köszönhetően sikerült felújítanunk a nappaliban levő bútorokat. Az idén is volt egy sikeres, önálló pályázatunk a NEA-nál ennek a kapcsolatnak köszönhetően. Hálásak vagyunk nekik, és igyekszünk folyamatosan tartani velük a kapcsolatot. Évente egyszer meghívnak minket az alapítvány szülinapjára, valamint ők is el szoktak látogatni hozzánk. Ugyanakkor szoktunk pályázni a Magyar Nemzeti Tanácsnál és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárságnál is. Ez utóbbi pályázatnak köszönhetően három évvel ezelőtt a kollégium nappalija teljesen fel lett újítva. A rá következő évben pedig a NEA-pályázatból át tudtuk meszelni az összes többi szobát is. Vettünk új konyhabútort és egy mosogatógépet is, aminek a lakók talán a legjobban örültek – emelte ki Cékó Krisztina.

Az idei évtől Szalma Éva vette át a nevelő szerepét ebben a kis közösségben. Mint megtudtam, ezelőtt hét évig volt a kollégium lakója. Éva elmondta, hogy a lakóház kettő lányos és négy fiús szobából áll.
– A lányos szobák négyágyasak, a fiús szobák változóak. Vannak két, három és négy férőhelyes szobák is. A házirend kapcsán van egy mottónk: Tarts magad után tisztaságot, és igyekezz mindet úgy csinálni, ahogy te szeretnéd, hogy fogadjon az a konyha, az a fürdőszoba, vagy a nappali. Vizsgaidőszakban csendtilalom van, hagyjuk a másikat tanulni. Kiemelném még, hogy a fiú-lány együttélésnek is vannak előnyei. Méghozzá az, hogy a lányok szívesen végeznek házimunkát, míg a fiúk ezermesterként is ténykednek – fejtette ki a nevelő, aki hozzátette, hogy még szoknia kell az új szerepét.

A megkérdezett kollégisták a szálláson uralkodó családias hangulatot és a tanulóbarát környezetet emelték ki leginkább. Elmesélték azt is, hogy karácsonykor meg szokták egymást ajándékozni. Ezenfelül alkalomadtán csapatépítőket és munkaakciókat is szerveznek.
Az adai Kovács Rebeka a második otthona kapcsán kiemelte, hogy nagyon hamar a szívébe zárta ezt a kis közösséget.
– Sosem szerettem a nagy, tömbös kolikat, ahol senki sem ismer senkit, és ahol nincs konyha, se olyan élhetőségi lehetőség, mint itt. Úgyhogy nekem nagyon szimpatikus ez a hely. Nagyon tetszik ez a családias hangulat, és hogy mindenki ismer mindenkit. Az is pozitív, hogy segítünk egymásnak, ahogy csak tudunk – hallottuk Rebekától, aki láthatóan otthonosan mozgott a szálláson.
Véber Róbert az idén került be a kollégiumba, és elmondta, hogy számára nagyon kényelmes az ittlét, amellett, hogy a nyugodt tanulási lehetőség is adott. Úgy gondolja, hogy a nagyobb kollégiumokban sokkal nehezebb kikapcsolni, és zavartalanul tanulni. Hozzátette, hogy számára itt a barátkozás is sokkal zökkenőmentesebben megy.

Búrány Károly is hasonlóan vélekedett, mint Róbert. Kiegészítésként annyit mondott, hogy szerinte a nagyobb kollégiumokban a pihenés sem annyira lehetséges a nagy hangzavar miatt. Nagyon meg van elégedve a jelenlegi otthonával, úgy érzi, hogy itt mindenki tekintettel van a másikra.

Sorozatunkban azokat a Vajdaság területén működő diákotthonokat látogatjuk meg, amelyek bentlakást biztosítanak a magyar ajkú diákjainknak. A lehetőségek mellett elsősorban azt a hangulatot szeretnénk bemutatni, amely a közösségi életet jellemzi. Ezt a helyszíneken készített felvételekkel igyekszünk közel hozni olvasóinkhoz a honlapunkon megjelenő Magyar Szó Extra mellékletünkben. Kövessen bennünket!