A vajdasági magyar fiatalok szülőföldön való megtartásának a lehetőségeiről, a szerb–magyar megbékélésről, a magyar és a szerb közösség együttéléséről, politikai együttműködéséről, valamint Szerbia uniós perspektíváiról és a migrációs válság kezeléséről nyilatkozott Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Kossuth rádiónak. Az interjú a Vasárnapi Újság című műsorban hangzott el.
A körülmények és a viszonyrendszer változásának új üzeneteket kell eredményeznie, jegyezte meg Pásztor István, válaszolva a kérdésre, hogy tekintettel a szerb–magyar kapcsolatok átalakulására, változnia kell-e a Szerbiában élő magyar fiatalok számára megfogalmazandó üzenetnek. „Mára a vajdasági magyarság közösségileg és egyénileg egyaránt megbecsült részévé vált a szerbiai társadalomnak, nem kockázatként tekintenek ránk, hanem elfogadnak bennünket a magunk másságával. Felnéznek ránk szervezettségünk, felkészültségünk és komolyságunk miatt. Ha ezt üzenetre kell fordítani, akkor a dolgok jelenlegi állása szerint ez a következő lenne: a fiatalok úgy tervezhetnek életet saját szülőföldjükön, hogy az emberhez méltó legyen és maradhasson” – fogalmazott Pásztor István.
A folytatásban a tavalyi szerbiai népszámlálás a magyar közösség lélekszámára vonatkozó adatairól, azaz a népességfogyásról, annak mértékéről volt szó.
– Nem a fogyás ténye, hanem a fogyás mértéke lepett meg mindannyiunkat. Az elhalálozások száma sokkal magasabb, mint a születéseké. Másrészről a vajdasági magyaroknak immár több mint tíz éve lehetőségük van arra, hogy a magyar állampolgárság megszerzésével uniós polgárokká váljanak. Ezt a lehetőséget kihasználva nagyon sokan döntöttek úgy, hogy külföldön boldogulnak. Nekünk az a feladatunk, hogy a szerbiai körülmények alakításával az otthon maradás választása versenyképes alternatíva legyen. Ebben a tekintetben nincsen nagy különbség a szerb és a magyar politika között. Ezt a kérdést közösségi ügyként nem is lehet kezelni, hiszen ha az ország megtartó ereje és tekintélye, illetve az érvényesülési lehetőségek nem kielégítőek, akkor azt nem lehet úgy pótolni, hogy a magyar közösség maga teremt egy olyan világot, amelyik olyan mértékben eltér a szerbtől, hogy a szülőföldön tudja tartani az embereket. Nekünk, magyar politikával foglalkozóknak az a feladatunk, hogy anyaországi, uniós és szerbiai forrásokra támaszkodva vonzóbbá váljon a szülőföld. Elengedhetetlen, hogy a vajdasági magyarok megtanuljanak szerbül, ez befolyásolja a versenyképességet és az érvényesülést. Nekünk az az érdekünk, hogy orvosaink, mérnökeink, közgazdászaink, jogászaink legyenek, azaz minden szakterületen jelen legyünk, hiszen csak így tudjuk elfoglalni azt a társadalmi pozíciót, amelyet nem adhatunk fel – taglalta Pásztor István.
A szerbiai politika és a vajdasági magyar politika álláspontja közötti egyensúlyozás vonatkozásában a VMSZ elnöke kifejtette, hogy ez rendkívül nehéz, hiszen számos kérdés tekintetében más álláspontot képviselnek, másként reagálnak. Az együttműködés mindig nehéz, és a feszültség feloldásáról, a közös nevezőről szól. Az elmúlt több mint tíz évben, amióta a VMSZ partnere a Szerb Haladó Pártnak és a parlamenti többség része, folyamatosan azzal a dilemmával szembesülnek, hogy meddig szabad elmenni és miként lehet megértetni a partnerrel, hogy bizonyos kérdésekben nem foglalnak állást, vagy másként gondolkodnak, hangzott el. „Ha emberi kapcsolatok szintjén sikerül elérni, hogy olyan mértékben megismerjük és elfogadjuk egymást, hogy a nem kimondását a másik nem ellenséges gesztusként, hanem álláspontként éli meg, akkor szerintem többé-kevésbé nyert ügyünk van” – hangsúlyozta Pásztor István, s rámutatott, abban állapodtak meg, hogy a közös történelem megítélése szempontjából legitim a másik félhez viszonyítva mást gondolni. „Ehhez hozzátartozik a másik véleményének tiszteletben tartása, ez eredményezi például azt, hogy elmegyünk olyan rendezvényekre, amelyeket a többségi nemzet ünnepel, míg számunkra fájdalmas történelmi eseményt jelképeznek, vagyis mi nem ünnepelni megyünk, hanem azért, hogy megtiszteljük a partnert. Ugyanezt várjuk el a másik féltől is” – fejtette ki Pásztor István.
Válaszolva a kérdésre, hogy szerinte „lesz-e uniós csatlakozás, vagy a történelem elvitte ezt a lehetőséget”, Pásztor István megjegyezte: pillanatnyilag úgy látja, hogy ezt elvitte a történelem.
– Az a meggyőződésem, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ha az az idő elmúlik, akkor sokat kell várni arra, hogy az idő ismét megteremtődjön. Valamikor a 2000-es évek első évtizedében, második évtizedének a feléig tartott az az időszak, amikor ezt a vonatot utol lehetett volna érni. Biztos, hogy Szerbia abban az időszakban sok mulasztást követett el, így nem tudta úgy elérni a vonatot, hogy az utolsó lépcsőre is felugorjon. Napjainkban teljesíti azokat a feltételeket, amelyeket egy uniós tagállamnak teljesítenie kell, mégsem tagállam, és szerintem belátható időn belül nem is válik azzá. Azért nem, mert az EU, illetve a nagypolitika most másra összpontosít, mások a prioritások. A térség nem ilyen értelemben fontos integrációs szempontból, hanem valamilyen másik értelemben, a konfliktus, az összeütközés, a megszerzendő térség szempontjából. Időről időre konferenciákat szerveznek, és ugyanazokat a 25 évvel ezelőtti mondatokat puffogtatják, előrelépés viszont nincs – magyarázta Pásztor István.
A migrációs válságra vonatkozó kérdésre válaszolva a VMSZ elnöke az EU migrációs politikája gyökeres átalakításának a fontosságát hangsúlyozta. Szavai szerint „amíg ez nem történik meg, addig ennek a méltatlan, kínos és fájdalmas helyzetnek az elszenvedői leszünk”.
