Budapesten elhunyt egy kedves barátom. A halál túl korán jött érte, hiszen csak 56 éves volt, de békésen költözött a túlvilágra. Nekünk, haveroknak csak a gyermekkorunktól eltöltött vidám évek emlékei maradtak, de nem állhatom meg, hogy ne írjak róla pár sort, mert barátunk félig-meddig zseni volt. Történt a középiskolában, hogy megkérdezték, milyen lett a bizonyítvány. „Hát, nem túl jó, kettesek, de van két ötös is" – mondta. „Haha, biztosan a zene és a torna!" – állapították meg gúnyosan. „Nem. Matematika és fizika..." – volt a szerény válasz.
Osztálytársai mesélték, amikor matekból nagydolgozatot írtak, akkor barátunk 15 perc alatt elkészült, másik társuknak 25 percre volt szüksége, a többiek meg az óra végéig izzadtak a feladatokkal.
Szépemlékű barátunk az életben sajnos nem kamatoztatta eléggé kivételes képességeit. Amit maga után hagyott, az két szép és okos leánygyermek, és úgy tartom, ha nem is lett belőle neves mérnök, a kivételes génjei nem vesztek el.
Cimbora, jó volt veled bolondozni, nyugodj békében!
