Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, e naphoz számos népi hiedelem kötődik. A néphagyomány szerint a téli álmot alvó medve ekkor hagyja el először a barlangját. Ha ilyenkor szép az idő, és a medve meglátja az árnyékát, visszabújik a barlangjába, mert a tél még sokáig elhúzódik. A hiedelem Erdélyből származik és Jókai Mórhoz is köthető, akinek Az új földesúr című regényében először jelent meg az időjós medve alakja.
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! ...ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak..., lágy hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odujába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása."
