Valahogy úgy szól a „szentháromság” egy rádióműsor esetében, hogy idő – időjárás – közlekedés. Ha ezeket bemondod, már meg is vagy a hallgatóid tájékoztatásának, mondjuk, a hatvan százalékával. Budapest felől tartok hazafelé az autópályán, a rádió a hallgatóktól kapott tájékoztatásoknak köszönhetően folyamatosan friss információkat közöl arról, hogy mikor milyen baleset történt, és mekkora torlódás keletkezett az úton. A helyi rádióknak ráadásul abban külön erejük van, hogy olyan egérutakat, megoldásokat is fel tudnak ajánlani, amiket még egy navigációs alkalmazás sem feltétlenül. A műsorvezető ragyogó napsütést ígér (tényleg ragyogó napsütés van), és szerinte nincs baleset az M5-ösön (tényleg nincs). Hazafelé tartva alighogy átlépem Horgosnál a határt, leszakad az ég, esik, mintha dézsából öntenék, és piszkosul villámlik. Már szülővárosom határában járok, és a helyi rádiót hallgatom. Este hat felé a „műsorvezető” arról beszél: ma verőfényes napsütésre számíthatunk, csak elvétve lesznek kisebb záporok. Hazaérek, és gumicsizmában kiseprem a vizet a garázsból.
