Szombaton délelőtt 10 óra volt. Az egyik szabadkai bevásárlóközpont halljában a bankautomatából szerettem volna pénzt kivenni és folytatni a bevásárlást a piacon. A gép meghibásodott. Elnyelte a kártyámat, pénzt nem adott ki, viszont a telefonomra megérkezett az értesítés, hogy kivettem a kérdéses összeget. Felhívtam az ATM-en lévő segélyhívó számot, senki sem jelentkezett. Körbetelefonáltam a barátaimat, hogy szerezzek pénzt a hétvégére. Az első munkanapon bejelentettem a bankban a történteket. Elmondták, hogy a pénz visszakönyvelése a számlára eltart majd néhány napig, a kártyámat viszont csak egy hét múlva kaphatom meg, mert az újvidékiek kezelik az ATM-et, és csak csütörtökön vagy pénteken jönnek Szabadkára. A pénzemet megkaptam tényleg néhány napon belül, viszont a kártyámra két hetet kellett várni. Senki sem kért tőlem elnézést a történtekért, hanem közölték, hogy az új kártyáért 300 dinárt levonnak a számlámról.
Nem az én hibám volt, hogy a kártyám bennragadt. És nem a banknak volt emiatt gondja, hanem nekem. Megfizettetni azt, ami az ő hibájuk, pofátlanság, ennél jobb kifejezés erre nincs! Az egyik munkatársam úgy reagált a történtekre, hogy ez már ok lehet arra, hogy az ember bankot váltson.
Gondolkodom rajta.
