A szeszélyesnek és bolondnak tartott április elhozta a meleget is. Nem fázik már a tavaszi hóban a csalogány, kettészelheti a magasban a kék eget és énekelheti búját, baját, örömét, reményét a világnak. Végre! A szelek hónapja seprű nélkül takarítja a járdákat. „Mert ünnepkor mindig szél van”, énekli ilyenkor a költővel, süvöltve tisztára mossa a hétköznapok piszkát. Hiszen Szent György hava a megújhodás ideje is. A megtisztulás, az újrakezdés, a reménnyel teli hit hónapja. Megérkeznek a fecskék, a gólyák, a vándormadarak. Bohó ez a hónap. Reggel még hét ágra süt a nap, délutánra föltámad a szél, este már hideg, szürke felhőkből zúdul ránk az ég. A gazda örül az esőnek is, mert azt tartja, hogy az „áprilisi esőzés kergeti a fagyot.” A földműves évszázados tapasztalata, ha nedves az április, bő lesz a termés. „Április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves.” Arra számíthatunk hát, hogy ha esős ez a bolondos hónap, őszre megtelik a pince, a csűr. Figyeljük az eget, vigyázó szemmel lépkedjünk a tavaszban!
