Délutáni sétánk során szedtünk egy nagy csokorra valót a földet szinte szőnyegként beborító haragoszöld levelekből, s megállapítottuk, medvehagyma-kérdésben felettébb szerencsések vagyunk mi, topolyaiak. Március végén, április elején jelennek meg a föld felett hosszúkás levelei, hogy azután gyönyörű látványt nyújtson a fehéren virágzó medvehagymás park. No, és az illat! Elég a parkban sétálni: elmúlik a tavaszi fáradtság. (Szépséghibája a dolognak, hogy évtizedek óta hányattatott sorsra ítéltetett az egykori díszkert. Csak a hatvanon túliak emlékeznek rá, amikor még valóban park volt a park, virágágyásokkal, rózsaligettel…)
De térjünk vissza növényünkhöz, a fokhagymára emlékeztető, vadon termő fűszernövényhez, amely igazi tavaszi szervezet-nagytakarító és rendkívül sokoldalúan felhasználható a konyhában. Ha eddig idegenkedtünk tőle, itt az ideje, hogy kipróbáljuk! Mi első lépésként a tojásrántottát „bolondítottuk” meg vele, azután a vajas-pirítós kenyérre szórtunk bőségesen a felaprított levelekből. A gasztronómia azonban számos formában hasznosítja: pesto, leves, főzelék is készülhet belőle, de saláták kedvelt alapanyaga, túrókrémek ízesítője is. Tökéletesen helyt áll a fasírtban, köretek esetében a tört krumplihoz is társ, de a nokedlitésztába is bele lehet dolgozni. Az idei áprilisi csemege különleges hozadéka számunka, hogy lányom első önállóan elkészített pogácsáját is medvehagymával ízesítette.
