Fiatal koromban rengeteg buliba jártam, aztán lassan jöttek a gyerekek, és a bulik társalgásokká módosultak, lassan feledésbe merültek a hajnalig tartó zsúrok, dorbézolások. A gyerekek azonban olyanok, hogy folyamatosan nőnek, és most a fiam kezdett bulikba járni. Pár napja hajnali négykor érkezett haza, hallottam a zár kattanását, aztán besurrant a szobájába. Aki szülő, az tudja, hogy az ember sose alszik teljesen nyugodtan, még haza nem érkezik a gyerek épségben. Előd ugyan épségben hazaért, viszont egy-két perc elteltével olyan kocsmaszag terjedt az előszobából, hogy fölkeltem és ráparancsoltam, hogy vigye le a garázsba szellőztetni a kabátját, de még a bakancsa is füstszagú volt. Nagy dünnyögve levitte a cuccokat, aztán jöhetett a tisztálkodás, mert annak ellenére, hogy szerencsére nem dohányzik, borzasztóan füstszagú volt.
Másnap, amikor indultam munkára, lementem a garázsba a bringáért, és olyan kocsmaszag fogadott, hogy gyorsan fölvittem a kabátját, a melegítőjét, mindent cakumpakk bele a mosógépbe. A garázs ablaka hiába volt nyitva, ezen nem segített a levegő. A szagra mindjárt bevillantak a régi bulik a művészklubban, ahol valóban vágni lehetett a füstöt. Szép idők voltak, most a nagyfiú van soron.
