Elképesztően zavarnak a divatszók a médiában. Egyikük az előző mondat első szava.
Reggelente, ébredés után megnézem az interneten a vezető híreket, majd kávét, reggelit készítek a nejemnek, aki mindig reggel indul munkába. A közös kávézás ideje alatt híradót nézünk a tévén, és bosszankodunk. Elsőként a nejem kapta föl a vizet, hogy az „elképesztő” szó elárasztotta a híradót. Nekem csak később ugrott be, hogy valóban, minden elképesztővé vált a közéletben, a fesztiváli hangulat, közúti baleset, áremelés, árzuhanás, engedmény, jutalom, sorolhatnám.
Aztán jött a „brutális”. Ugyanígy mindenre használható jelzőként. Brutális árak, brutális baleset, brutális nyilatkozat, bármely szövegkörnyezetben alkalmazható. A tévében preferált baleseti beszámolókban idővel a brutálisról átváltottak a „horrorbaleset”-re. A horror nem egy látvány, nem egy esemény kimenetelét minősítő fogalom, de még a közlekedési baleset áldozatainak számát, illetve az áldozatok állapotát sem érintő kifejezés, de ezt hagyjuk! Ha egy kisbusz ráfut egy kerékpárosra, az sok minden egyéb, de „horrorbaleset” semmiképpen.
Nálam a „megyünk tovább” tette be a kaput. A hírközlők és műsorvezetők előszeretettel konferálják föl a következő műsorrészt a „sporttal, időjárással” vagy bármi egyébbel „megyünk tovább” szöveggel.
Na, ilyenkor szorul ökölbe a talpam a reggeli kávé mellett. Hová megyünk mi tovább a következő percekben? Kedves műsorvezető pajtás, te ott ülsz a stúdió reményem szerint kényelmes forgószékén, én meg az ágyon, nejemmel a kávéscsészék fölött szemezve. Nem mész te az adás alatt sehová, miként én sem. Miért nem mondod: „folytatjuk” valamivel. Egyszerűbb és értelmesebb lenne.
