Tegnap kijövök a szerkesztőségből, odalépek a biciklitartóhoz, és keresem a zárat, amivel odazártam a kerékpáromat, és nem látom. A következő pillanatban meg már azt veszem észre, hogy a záram az enyém melletti kerékpáron van. Szóval én fogtam és odazártam a tartóhoz az enyém melletti szintén fehér biciklit, az enyém meg ott állt szabadon, bárki eltolhatta volna. Nem tudom, időközben annak a tulajdonosa haza akart-e esetleg menni, ki akarta-e venni járgányát a tartóból, de ha igen, biztos meglepődött, és gondolt néhány okosat. Szuperbiztos záram van, merev zárnak hívják, a tízes biztonsági skálán hetes osztályzattal, szóval egy harapófogóval vagy valami kis fűrésszel biztos nem lehet vele elbánni. Ha az illető el akarta vinni biciklijét, biztos meg volt velem elégedve, még az a szerencsém, hogy nem tolta el az enyémet cserébe, ami szerintem legalább ötszörösébe került, mint az a másik, amit tévedésből bezártam. Egy kiváló, többsebességes KTM kerékpárom van, és azért vettük hozzá ezt a szuperbiztonságos zárat, nehogy ellopják, persze ahhoz nem a szomszéd kerékpárját kellene bezárni. Ez úgy történhetett, hogy mindig az első kereket zárom oda a tartóhoz, és ahhoz megkerülöm az egész hosszú tartót, és a másik oldalról lakatolom oda. Úgy látszik, olyan szórakozott voltam, hogy észre sem vettem, hogy egy jól megkopott, sokkal vékonyabb kerekű járgányt zártam oda. Másnap már nem volt ott az se, biztos eljött később érte a gazdája, vagy nem is kereste korábban, és nem is tudta, hogy én egy délelőttre lelakatoltam.
