Mindig is tudtam, hogy jó helyre születtem, de most, amikor a világban történő természeti katasztrófa borzasztó következményeit olvasom, csak hálás lehetek, hogy a síkságon nőhettem fel.
Az internettel a világ leszűkült, a több ezer kilométerre található borzalmak is valahogy közelebb kerültek hozzánk. Ma már sokunknak vannak olyan külföldi ismerősei, barátai, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak a földrengés sújtotta területekkel. Vagy ők maguk származnak arról a területről, vagy a családjuk él (élt) ott, barátaik, ismerőseik... Talán ezért is érint olyan érzékenyen egy-egy tragédia, ezért ragadunk telefont, küldünk üzenetet, hogy érdeklődjön, ismerősünk jól van-e.
A távolinak tűnő katasztrófa azonban a napokban közelebb került, immár Romániát érte több földrengés is. Szerencsére a hét elején még nem okozott nagyobb károkat, ám az utóhatását már Szerbiában is érezni lehetett. Belgrádban is. Leírhatatlan érzés a hatodik emeleten megtapasztalni, ahogy az épület hintázik, szubjektív megítélésem szerint egy vagy két egész percen keresztül. A természet minden egyes pillanatban rámutat, hogy csak piciny, törékeny lakói vagyunk a Földnek.
