Elég beülni valakinek az autójába, és könnyen megállapítható, hogy az illető mekkora gondot fordít a saját tulajdonára. Ha a válasz lesújtó, a logika szerint következik belőle, hogy ugyanúgy viszonyul majd a mások, és a közös vagyon iránt is.
Ez utóbbira szép példa a lakóépületek bejárati ajtójának, lépcsőházának, felvonójának, és az oda tartozó mechanikus és elektronikus felszereléseknek az állapota.
Meglehetősen kevés itteni lépcsőház tartozik a gondosan rendben tartottak sorába. Inkább megrongált ajtókat, hiányzó villanyégőket, falfirkákat és elromlott lifteket látni.
Engem ilyen értelemben a bejárati ajtónk érdekel. Csodájára még működik az elektronikus zár, amelynek egy kulcstartóra hasonlító csippes plasztikalap a kulcsa. Fölé van szerelve az ajtóféknek is nevezett automatikus ajtóbehúzó, hogy a lakók békéjét ne zavarja meg az állandó csapkodás. Az ajtóféket viszont könnyű elrontani, és az emberek azt sikerrel teszik. Nem értik, hogy nyitás után csak hagyni kell, hogy lassan becsukódjon mögöttük, inkább erővel húzzák, és idővel a fék fellazul. Ekkor viszont ugyanazok már simán hagyják, hogy magától csukódjon be. Fék nélkül persze jó nagyot csapódik. Érdekes és jellemző, hogy néhányunk kivételével a hangos csapódás senki fülét nem bántja.
