Már több mint 46 ezer halottat találtak Törökországban és Szíribán a földrengés után. Csak Törökországban 264 ezer lakás semmisült meg. Becslések szerint az áldozatok végső száma a 80 ezret is elérheti.
Elgondolkodtató. Hogyan történhetett meg ilyen hatalmas pusztítás, hiszen Törökországot az elmúlt fél évszázadban több földrengés is megrázta, tehát nem nevezhető váratlannak a mostani tragédia. Mint utólag kiderült, az említett országban súlyos hiányosságok vannak az építési engedélyek kiadása körül. Volt olyan vállalkozó, aki tengeri homokkal kevert betonnal spórolt az építkezési költségein.
De mi a helyzet nálunk? Mennyire biztonságosak az Újvidéken gombamódra szaporodó tömbházak? Vajon nálunk minden a törvény szerint történik az építési engedélyek kiadásakor?
Nos, a szomszédom okleveles építészmérnök. Nyugdíjas, túl a hetvenen. De még mindig dolgozik, terveket készít, aktívan részt vesz az újvidéki építkezési munkálatokban. Eleinte csodálkoztam: hogy van az, hogy a kivitelező megbízik inkább egy korosodó nyugdíjasban, mintsem a fiatal, életerős, újdonsült diplomás építészben, aki a tudomány legújabb vívmányait sajátíthatta el tanulmányai során? Talán baj van utóbbiak tudásával?
Utólag minden kételyem eloszlott, gyanúm azonban megalapozódott. Merthogy egyértelműen rávilágít a hazai építészet állapotára az, amit idős szomszédom mondott: „Elbeszélgettem az egyik fiatal kollégámmal, megkérdeztem tőle miért tervezte az előírtnál rövidebbre a rezgéscsillapítókban a vashuzalakat? A feltörő, fiatal mérnök felelete rövid volt: mert spórolok!"
