Türelmetlenül várok. A tél megviseli a testet és a lelket egyaránt. Kietlen, hideg és zord. Nem hiába a halál szimbóluma. Habár e zord évszakban is benne rejtőzik a melegség gondolata, az ember vágyik a kikeletre.
A tavasz nekem nem csupán évszak. Nem csupán az év periodikus időszaka, amely függ az időjárástól és a dátumtól. Nem csupán rügyeket ébresztő napsütés, a virágszirmokat lágyan simogató meleg szellő. Ugyanakkor a tavasz nem csupán átmeneti időszak. A tavasz ugyanolyan fontos és szép, mint az ősz. Míg egyik az újjáéledés, addig a másik az elmúlás jelképe. Életünk meghatározó időszakai. De a tavasz nem csupán ennyi, és én még inkább türelmetlen vagyok. Megállok egy pillanatra, és eltűnődöm.
A tavasz Te vagy. Kedvesség és melegség. Akarat és soha meg nem alkuvás. Remény, szeretet és melegség. Okság vagy és okozat, minden általad halad. Lélek a lelketlenségben, szellem a teremtésben. Igazság a sötétségben, világosság a megvezettetésben. Napfény, holdsugár és csillagpor. Aki voltál, vagy és leszel.
