A hiteles tájékoztatás a végnapjait éli. Ez az optimista változat. Valójában már rég halott – állítom, holott munkámat mindenkor épp a hitelességigény vezérelte és vezérli. Hajlok azonban a kompromisszumra, kiegyezhetünk abban, hogy lélegeztetőgépen van, kómában.
Nagyjából azóta, hogy a közösségi platformok médiaszócsövekké transzformálódtak, a megosztáskényszerben szenvedők telefonos képei és videói ömlenek a csapból is, az első kézből származó szenzációkat pedig a látszat igézetéből kilépni nem tudók propagálják „a szomszédasszony azt mesélte" hitelességgel.
A hatalmas mennyiségű propagandaszemét leginkább konfliktusos esetekben szúrja az ember szemét. Adott esetben az ukrajnai háborúban, ahol minkét részről annyi mocskot gyártanak, amennyit már maguk is képtelenek elhinni. Sohasem volt kétséges, hogy az igazság a háború első áldozata, ám ez – a szinte élőben közvetített – vérontás a hazugsággyártás tekintetében minden korábbit überel.
Millió konkrét példám van rá, ám ezúttal csak egyetlen – lényegtelennek számító – apróságot ragadnék ki, nevezetesen a hadijelentésekben szereplő statisztikát. Nem emlékszem, hogy egyetlen nap is elmúlt volna, hogy az ukrán veszteségmérleget ismertető orosz hadijelentésben ne szerepelt volna legalább egy harci gép (rendszerint Szu–24-es és MiG–29-es) lelövése. Ha az ukrán légierő átlagban valóban napi egy repülőt veszített volna (tavaly február 24-e óta), az mára már 380 gépnél is többre rúgna. A baj ezzel, hogy az ukrán légierő állománya a konfliktus kitörése előtt 225 operatív gépet számlált (ebből 97 vadászgép), így a moszkvai statisztika szerint jelenlegi gépállománya –155... ami, ugye, nem zavaró tényező, hogy továbbra is menetrendszerűen veszítenek közülük napi egy-kettőt.
