Tudom, sokan megírták jelen rovatban ügyintézési mizériáikat, de úgy tűnik, ez a téma kimeríthetetlen, mert ezúttal is egy ilyen történet következik, mindenki okulására.
Történt ugyanis, hogy az okmánybeszerzési láz engem is elkapott, és elindultam, hogy új igazolványt készíttessek magamnak. Ehhez ugye anyakönyvi kivonatra és állampolgársági bizonylatra is szükség van, ezért először ezt kellett beszereznem. El is mentem az erre kijelölt helyiségbe, ahol tudomásomra hozták, hogy bizony hiába várok a négyes számú tolóablaknál, a kolléga ma nem jön be dolgozni, menjek be inkább az irodába. El is indultam, ám az ajtóban egy buzgó fiatalember megkérdezte, mi járatban vagyok, mire elmondtam, hogy anyakönyvi kivonatra és állampolgársági bizonylatra van szükségem, mire azt válaszolta, kövessem, és megindult a már előzőleg meglátogatott tolóablakhoz. Gondoltam, ő az a bizonyos kolléga, aki ma nem jön be. Amikor odaértünk, azt mondta, itt várjak, mire a másik tolóablaknál közölték vele, hogy engem ők küldtek át az irodába, és az a bizonyos kolléga tényleg nem fog bejönni. A fiatalember erre bocsánatot kért, és visszaküldött az irodába. Kopogok, benyitok, mi járatban kérdi a hölgy, mondom anyakönyvi kivonatot szeretnék és állampolgársági bizonylatot, amire azt válaszolja, négyes tolóablak, mondom, ott már voltam, ide küldtek, erre ő, hogy üljek le mindjárt jön a kolléga, aki helyettesíti a tolóablakból hiányzó kollégát. A következő pillanatban megjelent a korábbi fiatalember, és megkérdezte, hogy mihez kellenek az említett dokumentumok, mondom az igazolványhoz, mire ő, ha náluk veszem ki a két papírt kb. 1500 dináromba fog kerülni, de ha a rendőrségen kitöltök egy kérvényt, ők hivatalból és bérmentve beszerzik azokat. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi megoldást választottam. Pénzt spóroltam, viszont ezt a szaladgálást is szívesen kihagytam volna.
Gondolom, folyt. köv.
