Elmondani az elmondhatatlant

Közösen elbeszélt emlékezet nélkül nincs közös identitás – mondta a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke a megemlékezésen kedden Budapesten, a Nemzeti vértanúk emlékművénél.

Földváryné Kiss Réka azt mondta, tisztelet és hála illeti a túlélőket, akik vállalták, hogy elmondják az elmondhatatlant, hiszen tőlük tudunk a megaláztatásokról, az éhezésről, a kényszermunkáról, majd szabadulásuk után a rendszerváltásig vissza-visszatérő hatósági zaklatásokról.

Az egyéni sorsokon keresztül kaphatott arcot több százezer magyar szenvedése, akiket legtöbbször bírósági ítélet nélkül hurcoltak el a Gulág munkatáboraiba – emelte ki.

„Az ő sorsuk érteti meg velünk igazán, hogy mit jelentett az, hogy 80 évvel ezelőtt Magyarország és az egész térség számára titkos nagyhatalmi paktumok eredményeként a világháború vége nem a szabadságot hozta el, hanem egy újabb megszállás kezdetét jelentette” – fogalmazott.

Felidézte: míg a Nyugat számára 1945-ben a megszállásból a szabadságba és a demokráciába vitt az út, itt a megszállásból megszállásba, a náci nyilas diktatúrából a kommunista diktatúrába.

A túlélők sorsából értjük meg azt is – folytatta –, mit jelentett az, hogy szovjet segítséggel a Magyar Kommunista Párt vezetői olykor nyílt erőszakkal, olykor rafinált hatalmi technikákkal, lépésről lépésre morzsolták fel egy valódi nemzeti függetlenségre, szabadságra és demokráciára vágyó nemzedék reményeit.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke hozzátette: a kommunista diktatúra – összeomlásáig – lehetetlenné tette a kollektív traumák egyéni és közösségi feldolgozását, a közös gyászt, az őszinte szembenézést.

Rámutatott arra, hogy amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót és a szovjetek a nyugati szövetségesekkel egy oldalra kerültek, voltaképpen mindenféle, a bolsevik elnyomó politikát illető kritika ellehetetlenült.

A Vértanúk terén álló emlékműnél koszorút helyezett el Kövér László, az Országgyűlés elnöke, valamint a Szabadságharcosokért Közalapítvány, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Rákóczi Szövetség képviselője.
„Soha többé kommunista diktatúrát, soha többé fasizmust!” – jelentette ki Simicskó István, a KDNP országgyűlési frakciójának vezetője a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából megtartott keddi pártmegemlékezésen, Budapesten.

A KDNP az előtt a Váci utcai ház előtt tartotta meg a megemlékezést, ahonnan 1947. február 25-én a szovjet hatóságok elhurcolták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát. Ezzel kapcsolatban a politikus felidézte: a szovjetek ezzel a második világháború utáni magyar demokrácia születését akadályozták meg, ezt követően épült ki a Rákosi-diktatúra, amelynek uralma alatt egymillió magyar ember ellen indult ügyészségi eljárás.

Tökéletes államforma ugyan nincs, ám eddig a többpárti demokráciánál jobbat még nem találtak ki. Ezen keretek között a KDNP azért dolgozik, hogy fölmutasson egy, a társadalmat átmozgató, jó célokat megfogalmazó politikai eszmerendszert, a keresztényszociális mozgalmakból kinőtt kereszténydemokráciát, amely bizonyított a második világháború után – mondta.

Az biztos, hogy a történelem igazolja a kereszténydemokráciát, ugyanis a hit nélküli társadalmaknak, az istent tagadó államoknak nincs jövője. A hittel megerősített társadalmak viszont képesek felvenni a küzdelmet minden veszéllyel és kihívással szemben. A kereszténydemokratáknak az emlékezés is erőt ad, hiszen pontosan tudják, milyen áldozatokat hoztak elődeink azért, hogy ma demokráciában élhessünk – mondta Simicskó István.

A megemlékezés végén Simcskó István és Latorcai Csaba, a KDNP ügyvezető alelnöke, valamint az ünnepség résztvevői megkoszorúzták Kovács Béla emléktábláját.