2010 júniusának elején a CNN arról adott hírt, hogy végleg felfüggesztik a Keystone XL olajvezeték építését, mégpedig néhány hónappal azt követően, hogy Joe Biden akkori elnök visszavonta a terv kivitelezési engedélyét. A kanadai TransCanada Energy Corporation (a továbbiakban TC) azután döntött így, hogy konzultált az albertai önkormányzattal és azt is bejelentették, egyeztetnek a részvényesekkel, valamint az őslakos érdekképviseleti csoportokkal (akik túlnyomóan eszkimók, azaz inuitok), hogy a projektum felfüggesztése a lehető legkisebb környezeti károkat okozza.
A Keystone XL építési terveit egy évtizeden át környezetvédelmi aggályok egész sorozata kísérte, akkor fordult a kocka, amikor Donald Trump 2017-es első elnöki mandátuma elején kiadta az építési engedélyt, melyet Biden elnökségének első napján visszavont. Most ismét fordulni látszik a kocka, lévén Trump ismét újraindítaná az olajvezeték – látszólag véglegesen felfüggesztett – továbbépítési tervét.
A Keystone történetén keresztül egyébként jól követhető a washingtoni kormányzatnál négy évente be-beállló őrség- és szemléletváltás is, mégpedig annak függvényében, hogy republikánus vagy demokrata elnök költözik-e be a Fehér Házba.
A Keystone XL teljes tervezett hossza 2700 kilométer, kiépítési költségét 7,6 milliárd dollárra becsülték. Kapacitása napi 830 ezer hordó lenne (Fotó: Wikipedia)
2015 novemberében Barack Obama akkori elnök arról értesítette Justin Trudeau kanadai kormányfőt, hogy az Alberta tartomány olajmezőitől (a kátrányhomokból származó olajat) a Mexikói-öbölnél található finomítókig húzódó Keystone XL vezeték megépítése „nem szolgálná a nemzeti érdekeket”. A washingtoni kabinet több mint hét évig mérlegelte projektet, majd arra jutott, hogy Keystone XL hosszú távon nem lendítene az amerikai gazdaságon, nem csökkentené az üzemanyag-árakat és nem növelné az egyre inkább saját olajkitermelésre, valamint a megújuló források felé forduló amerikai energiabiztonságot. Emelett – mivel akkoriban vált divatossá a klímaváltozás elleni küzdelem – Obama alatt az USA e tekintetben is a globális vezető szerep látszatát igyekezett kelteni.
A Keystone XL építését 2008-ban a calgaryi székhelyű TC-társaság javasolta. Ezt az Obama-kormány arra hivatkozva halogatta, hogy alapos hatástanulmányok elkészítésére van szükség. A terv ellenzői környezetvédelmi kifogásokat emeltek a vezeték nebraskai szakasza ellen. A TC 2012-ben kettébontotta a projektet, és bejelentette, elkezdi építeni a vezeték Oklahoma állam és a Mexikói-öböl közé eső, 780 kilométeres szakaszát. Ehhez ugyanis (mivel a csővezeték déli szakasza kizárólag az Egyesült Államok területén halad) nem volt szükség szövetségi szintű jóváhagyásra. A TC 2012 májusában újból kérelmezte a washingtoni külügyminisztérium engedélyét az északi szakasz megépítésére. Mivel ez már átlépte volna a kanadai–amerikai határt, a projekt az amerikai kormányzat beleegyezése nélkül nem volt folytatható.
És itt visszakanyarodhatunk az elején elmondottakra. Az XL-mese gyakorlatilag arról látszik szólni, hogy azt, amit az éppen aktuális republikánus amerikai elnök engedélyez, azt demokrata elődje vagy utódja blokkolja és vice versa... idestova 17 éve. A környezetszennyezéssel meg törődjenek az eszkimók.
Nyitókép: 2010 júniusában úgy tűnt, környezetük biodiverzitása okán a helyieknek nincs többé okuk aggódni (Fotó:
