Helyzet van. Sok sündörgő ujjong, cibálja, rugdossa ma a lóbőrt. Számtalan kisember kiált ma nagyokat a közösségi oldalakon, olyan hamisan és hangosan, hogy dallamosnak hitt igazságától sem saját hangját, sem más véleményét nem hallja. Nem is akarja. Ez van. Helyzet van, és határtalan káröröm. Leleplezés volt, kibeszélés, szembesítés, lemondás, felmentés. Jogosan. Minden. Be lehet futni a pályára, megfürödni a közösség morajában. Végre. És? És nincs és, mert semmi sem változik. Akit nem választanak meg, akit lemondatnak, akit kineveznek, vagy új tisztségre emelnek, az egy alkalmas pillanatban elmondja majd a saját igazságát, és ismét helyzet lesz, és sündörgők ujjongása, és a vesztes megkoronáztatik. Úri huncutság az egész. A szegénységtől, vetőgéptől és fóliasátortól továbbra is messze lesz Szabadka, Belgrád és Budapest, mint ahogy a kapától valamennyi párt és érdekszervezet. Ez van. Régen azt hittem, hogy rossz világ van. Azóta kiderült, hogy jó világ volt.
