„Első fecskének lenni nem könnyű”

Nagy érdeklődést váltott ki szerda este a szabadkai Mathias Corvinus Collegium első nyilvános eseménye. Sorsok a történelmi családregényekben címmel Fábián Janka népszerű magyar íróval folyt beszélgetés. Az írónőt Radaković Huszta Orsolya, a Fiatal Tehetség Program régióvezetője, magyar szakos tanár kérdezte. Az est során szó esett Fábián Janka könyveiről, hőseiről, valamint az írói pályafutásáról, annak kezdeteiről is:

– Ez nem egy hirtelen megvilágosodási pillanat volt az életemben, inkább egy folyamat. Kislányként már kiderült rólam, hogy nagy könyvmoly leszek, hiszen amióta tudok olvasni, azóta szinte egyfolytában olvasok. Írni is elég korán kezdtem, egyszer pedig megjelent egy mesém egy megyei lapban, és ez nagy motivációt adott. A szárnypróbálgatásaim idején se csak magamnak írogattam, a saját örömömre, hanem másokat próbáltam boldogítani vele. Főleg a családomat és a tanítóimat. Egyszer pedig egy gyereknapi rendezvényre eljött egy újságíró bácsi, aki elkérte a mesémet és így jelent meg nyomtatásban. Akkor egy jó ideig, ha valaki azt kérdezte mi leszek, ha nagy leszek, az válaszoltam író. Ezt azonban a felnőttek nem vették komolyan, megmosolyogták vagy felszisszentek rá, és nekem is gyanús lett, hogy ezek szerint ez nem egy komoly foglalkozás. Azután azt mondtam tanár leszek, és arra már mindenki helyeslően bólogatott. Az írás szeretete viszont megmaradt bennem, csak egy kicsit félretettem. A legközelebb egyetemistaként jutott eszembe, de akkor már az is, hogy regényeket, és ezen belül is történelmi regényeket szeretnék írni. Szerettem olvasni is az ilyen műfajú könyveket és a történelem is vonzott, hiszen részben azon a szakon diplomáztam. Gárdonyin nőttem fel, ő volt az egyik oka annak is, hogy a történelem szakot választottam. Nem is az Egri csillagokat olvastam tőle először, hanem A láthatatlan embert. Igazság szerint régész szerettem volna lenni, mert a fejembe vettem, hogy én találom meg Attila sírját. Nem értettem, hogy miért nem találta még meg senki sem, amikor a könyvben ennek története olyan remekül le van írva. Elhittem minden szavát. Végül persze nem lettem régész, és nem találtam meg Attila sírját, a történelem iránti szeretet viszont megmaradt – tudtuk meg az írónőtől.

Fábián Janka előbb angol–történelem, majd pedig francia szakon végzett, az írói tevékenysége során pedig több mint húsz kötetet jelentetett meg:

– Egy történelmi regény esetében, először azt kell eldönteni, hogy melyik korban fog játszódni. Ezen az úton indultam el én is, innen jöttek a további ötletek. A diplomázásom és a regényírás közt így is eltelt tíz év. Kiadót már csak akkor kerestem, amikor a kézirat a kezemben volt, de első fecskének lenni nem könnyű, én pedig lényegében elöl jártam ebben a műfajban. Ez 2008-ban volt, amikor beütött a gazdasági világválság. Több munkám is csődöt mondott, de lett sok szabadidőm és elkezdtem írni. Teljesen tapasztalatlan voltam, viszont érdekelt, hogy képes vagyok-e rá. Mivel pedig történelmi ihletésű kötetekben gondolkodtam, kutatni is kellett hozzá, azután pedig a fikciót összegyúrni a valósággal. A kiadók persze nem fogadtak tárt karokkal, mert történelmi romantikus regények, főleg magyar női szerzőktől, akkor még nem igazán léteztek. A kéziratomtól elzárkóztak, még csak véleményt se mondtak, úgy ahogy voltam lepattantam róluk. Akik viszont elolvasták, azok biztattak. Néhány frusztráló kör után végül a családdal találtunk egy kisebb kiadót, ahol magánfinanszírozásban adtuk ki, persze kisebb példányszámban – tudtuk meg az írónőtől.

Fábián Jankát azután egyre nagyobb kiadók keresték fel, mára pedig a kötetei több kiadást is megértek. A történeteiből visszaköszönnek ismert magyar történelmi és irodalmi hősök is, ami még izgalmasabbá teszik ezeket az olvasmányokat. Az est folyamán több könyvéről is szó esett, például az Emma- és az Anna-bál sorozatáról és a Cholera-naplóról is. A rendezvény után az írónő dedikálta is a köteteit.

ILLUSZTRIS VENDÉGEK SZABADKÁN

Ez volt az MCC első nyilvános eseménye, ebből az alkalomból Varga Diósi Viola, az MCC vajdasági programokért felelős igazgatója bemutatta az alapítvány működését:

– Alapítványunk önálló jogi személyiségként, de a magyarországi MCC keretében működik. Elsődleges feladatunk a tehetséggondozás, a fiatalok, a diákok tehetségének a kibontakoztatása, egy pontosan felépített képzési programon keresztül. A kiváló képességű fiataloknak, az általános iskolák ötödik osztályától kezdődően, egészen a doktori iskoláig, lehetőségük van arra, hogy részt vegyenek a képzési programban. Ez a többlettudás – amire szert tehetnek –, akár a szakmai, akár az élet más területein olyan kompetenciákat biztosíthat a számunkra, aminek köszönhetően könnyebben megállják a helyüket a munka világában és azon túl. Ez a lehetőség az itteni gyerekeknek is megadatott. Szeptemberben 25 ötödikessel és 113 középiskolással kezdtük meg a munkát, a csapat pedig hamarosan, az ősztől, bővülni fog.

A tevékenységünk legújabb szegmense, hogy különböző nyilvános eseményeket, képzéseket szervezünk immár a nagyközönség számára is. Olyan témákat taglalunk, amik Vajdaságban még nem voltak nyilvánosan megbeszélve vagy kibeszélve. Író-olvasó találkozóval kezdünk, a jövő héten pedig Böjte atya lesz a vendégünk, akivel minden bizonnyal egy bensőséges hangulatú beszélgetés fog zajlani hitről és értékről. Más aktuális, komoly témákkal is foglalkozunk majd, amelyek nagy mértékben befolyásolják az életünket. Ilyen lesz a németországi parlamenti választások elemzése, annak hatása az európai és a világpolitikára, valamint az amerikai elnökválasztások eredményei és annak hatásai. A vendégünk lesz a brüsszeli MCC vezetője, aki az európai értékrendről, arról a megbicsaklott európaiságról fog beszélni, ami talán még helyrehozható, ha ezt persze többen is úgy gondolják. Az MCC-be várjuk Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértőt is, tehát nagyon széles palettán fogunk mozogni. Bízom abban, hogy az MCC működése, tevékenységünknek ez a szelete is, üde, új színfoltot hoz a vajdasági kulturális és tudományos életbe – fejtette ki Varga Diósi Viola.