Hófehérke, Csipkerózsika, Grimm-mesék, Andersen meséi. Ki ne hallott volna már ezekről a klasszikus történetekről? Mai szemmel nézve talán nem is gyerekeknek szólnak elsősorban, hiszen megannyi olyan rejtett gondolat és cselekmény van bennük, amelyeket egy felnőtt tud csak oly módon értelmezni, ahogyan azt az író szánta. Biztos vagyok benne, hogy mindenki polcán ott sorakoznak a hőn szeretett gyermekkori könyvei. Nekem is van egy néhány polcnyi. Újra belelapozva ezekbe, egy gőzölgő tea mellett, felolvasva a fiamnak belőlük, több dolog is szembetűnik belőlük.
Ám kezdjük az elején.
A gyermekkönyvek nemzetközi napja tiszteletére szeretnék szót ejteni ezekről a mély személyiségformáló eszközökről. Régebbi időkben sokan nem is igen olvashattak gyerekkönyveket. Nagy szó volt, ha valaki könyvet tudott vásárolni, általában a társadalmi osztály magasabb szintjén álló családok engedhették ezt meg maguknak. Az évek során lassan minden család polcain helyet kezdtek foglalni nemcsak a regények, hanem a család legkisebbjei részére szóló mesekönyvek is. Napjainkban, ha a kezünkbe veszünk az ezekből az időkből származó, ósdi kötésű kötetet, a betűkön kívül nem igazán találni benne mást. Emlékszem a nagyszüleimnél is volt egy ilyen meséskönyv, talán az egyetlen könyv, ami a nagymamámnak kislánykorában volt. Megsárgult papír, illusztráció nélküli lapok. Szomorúnak hangzik, ám ha belegondolunk, talán mégsem kell így tekintenünk rá. Este, amikor felolvasott belőle nekem, elkalandoztam abba a meseországba, amelyet csak én tudtam, hol van, és amelyben csak én tudtam, hogyan is néz ki a hercegnő vára. Teret adott a fantáziának, a gondolatok fejlesztésének és a személyiség egyéni fejlődésének.
Ahogyan a világ minden területe, így a könyvek is fejlődni kezdtek. Főleg a televízió megjelenésével valahogy kívánatossá vált a rajzok megjelenítése a mesék hasábjai mellett. A néhány oldalanként megjelenő egyszerű illusztrációk segítséget adtak az adott mese elképzeléséhez az olvasó számára. Mára már ez olyan mértéket öltött, hogy a hatalmas, egész oldalt betöltő már-már festményszerű illusztrációkat tűzdelik meg egy-két sor szöveggel. Jellemző ez a tankönyvekre is, ami voltaképp ahelyett, hogy segítene, elvonja a gyermek figyelmét. Jóval kevesebb teret ad a gyermeki fantázia kialakulására és fejlődésére. Viszont még mindig a legjobb választás arra, hogy a gyermeket lefoglaljuk, főleg, ha együtt olvasunk fel belőle, és közösen lépünk be vele a mese világába, vezetve őt a barangolás közben.
A technológia fejlődése újabb vívmányokat hozott magával. Ilyenek a tömegével gyártott rajzfilmek és az animált mesék. A szülőnek, persze, mi sem egyszerűbb, mint a gyerek kezébe nyomni egy telefont, azon egy ártatlannak tűnő mesét bekapcsolva. Viszont tegyük fel magunknak a kérdést: valóban jól szolgálja ez a gyermek fejlődését? Vagy csak mi nyerünk vele néhány percet, hogy megigyuk a napi kávénkat? Szülőként és pedagógusként mondhatom, amellett, hogy nem megoldás ez, egyenesen káros is lehet. Természetesen néhány alkalom nem okoz bajt, sem függőséget, de a mindennapi alkalmazása úgy rombolja le a fantáziát, mint egy fuvallat a kártyavárat, súlyos problémákat kialakítva a személyiség fejlődésében. Következményként olyan személyek cseperednek fel, akik nem tudnak elképzelni helyzeteket, nem találnak logikus megoldásokat különböző problémákra, zavart okozhat a beszéd, a szókincs és a viselkedés területén is. Személyes megfigyelésem alapján, és az ehhez kapcsolódó kutatások eredményeit olvasva, az emberi kapcsolatok tekintetében szintén gátakat szab a szabad fantázia kialakulásának megfosztása. Az illusztrációk mellett a mesék szövegei is jelentős mértékben kurtábbak lettek az elmúlt évek során. A tűréshatár csökkenése, a figyelemzavar megjelenése és a különböző beszédzavarok kialakulása mind részt vesznek a szövegek hosszúságának alakulásában, és vissza is hatnak rájuk.
Mindezek fényében talán érdemes lenne szülőként egy kicsit lelassulni, és ha máskor nem is, esténként levenni a polcról egy könyvet, és a gyermekünkkel elolvasni belőle egy-két mesét. Hamar meglepő változást tapasztalhatunk gyermekünkön, ami mindenki számára jövedelmező lesz.
Nyitókép: Pixabay
