A közösségi kertek elterjedése a második világháború idejére nyúlik vissza, amikor főként Nagy-Britanniában, az élelmiszerhiányból fakadóan, számos ilyen kert született. Az emberek elhagyatott telkeken, városi udvarokon termesztettek haszonnövényeket, hogy így segítsenek magukon és az országon. A kerteket később „győzelmi kerteknek” nevezték el. A gyakorlat a világégést követően Európa más országaiban, az USA-ban, Kanadában és Új-Zélandon is elterjedt.
A régión belül Budapesten és Zágrábban is fellelhetőek közösségi kertek. Budapesten több alkalommal is felhívták már a szabadon álló, elhanyagolt teleket birtokló lakosok figyelmét, hogy a területet erre a célra is felhasználhatnák, azaz felajánlhatnák gazdálkodni vágyó polgártársaiknak.
A városlakók számára különösen fontos, hogy megtermelhessék saját maguk és családjuk számára a zöldségfélét, fűszernövényeket és gyümölcsöt. Napjainkban, amikor egyre nehezebb megbízni a termelőkben, ez a lehetőség és gyakorlat különösen felértékelődik. Mert hiába írja valamin, hogy bio, vagy organikus, és hiába „mosolyog” tökéletes pirosan az alma, a különböző hajmeresztő hírekből kiderül: nem mindig az az egészséges, amiről azt gondolnánk, vagy ami annak néz ki.
