A múlt hét ütős híre volt a majálisi semmittevés közepette Szabadkán, hogy a hazai telefonos társaság elhelyezett egy rámpát az üzlete bejáratánál, így mostantól a mozgássérültek is akadálymentesen be tudnak jutni az ügyfélszolgálat helyiségeibe. A rendezvényen jelen volt a városi tanács illetékese is. Arról ugyan – nem tudom mi oknál fogva – nem számoltak be a helyi médiumok, hogy a helyszínen megjelent kerekes székes férfi önállóan a rámpa feléig jutott csupán, vagyis segítség nélkül nem tudta használni a feljárót.
Egyáltalán nem értem, miért hír ma, 2015 tavaszán, hogy egy vállalat – legyen az állami vagy magáncég – elvégez egy olyan beruházást, amely törvény által előírt kötelessége, fejlettebb országokban magától értetődő dolog.
Arról viszont nem beszélt senki, hogy ez esetben az ügyfélszolgálatig el tud-e jutni a fogyatékkal élő szabadkai? Vannak-e megfelelő utaink, átkelőhelyeink, ki tud-e jutni egyedül a lakásából, felajánlják-e a polgártársak a segítségüket, ha úgy látják, rászorul? Mert ezekre a kérdésekre egy mozgássérültnek sajnos a legtöbb esetben NEM a válasza.
