Hétfő van, reggel 7 óra, az óra csörög. Az ereszek hangjából ítélve zuhog az eső, az ablak felé fordulok, szeptemberi szürkeség. Ilyenkor ébred valójában rá az ember, hogy a tanév még ötven év után sem kegyelmez, persze főleg akkor nem, ha a gyerekeid iskolások. Különösképpen abban az esetben érezhetjük ezt hatványozottan, ha az ember mondjuk dolgozott vasárnap, onnan pedig már nem sok marad hétfőig. De ennek ellenére, még valami „pluszt" is hozott ez a reggel, a takaró alól valahogyan nehezebben ment a kibújás, mivel alaposan lehűlt a lakás.
Ránéztem a mobilomra, azt írja, hogy 10 fok van Újvidéken. A francba, egész hozzászoktunk a langyos időhöz, a fűtési idény pedig még nincs látótávolságban. Nincs mese, elő kell szedni a melegebb gúnyát. Aztán ébresztettem a gyerekeket is, ilyen ramaty időben nem könnyű kihúzni őket a meleg ágyból, persze mindjárt a fűtésről érdeklődtek, mondtam arra még várunk egy kicsit, szóval nem lehet gatyában flangírozni a lakásban, mint eddig. Így korán reggel nem akartam hozzátenni, hogy azt csak a jóisten, meg esetleg a Putyin tudja, hogy milyen lesz majd télen a fűtés, minden esetre itt fel kell készülni, mert a tél közeleg...
