A múlt század hetvenes éveiben sokan jártak Hódegyházáról seftelni a közeli Romániába. Köztük volt H. Józsi meg az unokatestvére, a H. Károly. Ketten együtt menetk át Romániába, meg sem álltak Temesvárig, ahol a Bega szálloda előtt parkolták le autójukat. A közeli Romulus és Rémus szobornál kiültek a padra, itt kipakolták az eladásra szánt portékájukat. Keresett volt akkoriban a Vegeta, a rágógumi, a rizses csoki, a pudingpor és egyebek. Ebből szeretett volna pénzt csinálni a két fiatalember. Egyszer csak mellettük termett két barna egyenruhás rendőr vagy finánc. El akarták tőlük kobozni a csempészárut. A két unokatestvér sehogy sem akart beleegyezni, hogy mindenüket odaadják.
Magyarázkodtak, mutogattak, de csak nem tudtak szót érteni a hatóság embereivel. Ekkor mentő ötletük támadt.
– Ríjjunk! – mondta egyikük a másiknak, és egyre keservesebben kezdtek siránkozni, rimánkodni, hogy ne vegyék el tőlük a csekélyke árujukat. Mi lesz velük, ha mindenüket elveszik? Végül a fináncok látták, hogy nem mennek semmire a két zokogó emberrel, akikre egyre többen felfigyeltek a parkban. Már nekik volt kellemetlen a helyzet, így inkább megkegyelmeztek és otthagyták őket. A siránkozás megtette a hatását.
