Bolondozik velünk – igaz, örömünkre – az ősz. De hát melyik évszak nem így „viselkedik" mostanság? A nyár az időnkénti locsolás ellenére bimbóban hervasztotta el a rózsákat, most meg szemet gyönyörködtetően hozzák illatos virágukat. „Rendes" években halottak napjára megcsípi a dér a krizantémot, ezúttal pedig november derekához közelítve is színezik a kertet.
S hogy a szépség mellett a haszonról se feledkezzünk meg: nemrégen bőven termett a zöldbab. Nem a másodvetésű, hanem a tavaszi: gazdagon virágzott egész nyáron, de a termés elmaradt. Aztán, amikor az ember már elkönyvelte a hiábavaló költekezést és a kárba veszett munkát, lemondva a bablevesről, alkalmi nézelődés közepette azt tapasztalta, hogy a gazosodó kertben sorakoznak a hüvelyek.
Örömünk mégis igazán abban nyilvánul meg, hogy még a fázósak is fél áron melegedhetnek, a hidegkedvelők meg ingyen élvezhetik a novembert. Csak a politikusok riogatnak bennünket a veszedelmes energiahiánnyal, lehet, hogy okkal, ha a zűrzavar ellenére sem eszi meg a kutya a telet.
A cinegék egyelőre nem jelentkeztek magot szedegetni. Talán megsejtették, hogy a napraforgó ára szinte minden mással együtt felszökött, és ők is spórolni akarnak nekünk, amíg a fagyos kényszer rá nem hajtja őket a terülj asztalkámra.
