Lehet szidni és átkozni is a korszerű technológiát, különösképpen az okostelefonokat, de tagadhatatlan, hogy manapság már nagyon sok esetben megkönnyítik, vagy legalábbis egyszerűbbé teszik az életet. Két hónappal ezelőttig fogalmam sem volt, hogy mobillal például beállíthatom, startolhatom, majd ki is kapcsolhatom a mosógépet, vagy hogy alkalmazás lehet a fizetőkártyám is. Napról napra tapasztalhatom, hogy már nemcsak a fiatalok használják az applikációkat, hanem az idősebbek is, akik nemrég még irtóztak tőlük.
A városi buszon utazva láttam így, hogy felszáll egy nálamnál is idősebb asszony, akiről első pillantásra kevesen feltételeznék, hogy járatos az applikációk világában. A jegykezelő automata előtt felnyitotta a telefontokjának a fedelét, odatartotta a gépet a leolvasó képernyője elé, hallatszott a sípolás, amire az idős nő leült a legközelebbi ülésre, és elrakta a telefont a táskájába.
Mire ezt megtette, azon kezdtem elmélkedni, hogy lám, a 75-ön felüliek is milyen szépen belejönnek, sőt olyan alkalmazásuk is van, amit még nem láttam, és elismerésként bólintottam is magamban. De ekkor már odaláttam a telefonra, s meg is mosolyoghattam magamat, hogy mennyire elfutottam a gondolatokkal, hisz a nőnek nem volt bérlet applikációja, hanem a jegyet betűzte a telefontokja átlátszó belső rekeszébe, és azt „mutatta meg" az automatának!
