Sokan kinevetik az indiánok esőtáncát, eközben maguk éktelen tülköléssel próbálják feloldani a közlekedési dugókat. (Az ókori egyiptomiaktól bizonyos indián törzsekéig sokféle kultúrában gyakori az esőtánc. A Balkánon még a közelmúltban is rendszeresen adtak elő esőtáncot a perperunának nevezett rituálé során.)
Újvidéken mostanában a dugók minden napszakban standard állapotnak számítanak, mintha a város lélekszáma – és ezzel arányosan a forgalomban részt vevők száma – ugrásszerűen megnőtt volna. Súlyosbító körülmény, hogy számos út, utca ilyen-olyan munkálatok okán fel van túrva, félig vagy teljesen le van zárva. Köztük néhány vitális „ér" járhatatlan, pl. az ipari zónán át- és odavezető négysávos út, amelyen – a majdani gyorsvasút egyik hídja (felüljárója) építgetése miatt – már fél éve szünetel a forgalom.
A minap a központban is hatalmas dugó fogadott, holott ott és akkor éppen nem volt semmilyen lezárás, szűkítés. Jó sok perc után derült ki, egy emelőszerkezetes teherkocsi okozza, amelyről a szilveszteri díszkivilágítás elemeit szerelték az út felett átívelő huzalok egyikére.
Már nem lep meg az ilyesmi, hisz több évtized alatt megszok(hat)tam, mindig csúcsidőben festik az utat, mindig akkor rakosgatják tele bójákkal a zebrát és a sávszegélyezőket, amikor alapállásban is a legnagyobb a forgalom.
Micsoda meglepetés is lenne, ha egy nap – mint normális országokban – éjjel festetnének, aszfaltoznának stb., amely révén az éppen regnáló vezetőség legalább a látszatát keltené, hogy nem csak a választási kampány alatt érdekli a plebsz.
