A neten kering egy történet, amely szerint Margaret Mead antropológustól (1901–1978) megkérdezte egyik diákja, szerinte mi a civilizáció első jele egy kultúrában. A hallgató azt gondolta, hogy Mead horgokról, agyagedényekről vagy köszörűkövekről fog beszélni. De nem. Mead azt mondta, hogy egy ősi kultúrában a civilizáció első jele az a combcsont volt, amely eltört, majd összeforrt. Az antropológus elmagyarázta, hogy az állatvilágban, ha egy állat eltöri a lábát, elpusztul. Hiszen törött lábbal nem tud elfutni a veszély elől, nem juthat el a folyóhoz vízért, nem vadászhat. Ő maga lesz a többi vadállat számára a táplálék. Egyetlen állat sem éri meg azt, hogy összeforrjon a csontja.
Az összeforrt combcsont a bizonyítéka annak, hogy valaki időt szakított arra, hogy a sérültet biztonságba vigye, bekötözte a sebet, mellette maradt, és addig ápolta, amíg felépült. A civilizáció ott kezdődik, ahol valakit átsegítenek a nehézségeken – mondta Mead.
Hogy a történet igaz-e vagy sem, nem tudom, de tény, hogy számomra a legfontosabb emberi képesség az empátia, amely arra ösztönöz bennünket, hogy segítséget nyújtsunk a bajba jutottaknak, a rászorulóknak.
Legyünk civilizáltak, hiszen civilizáltnak lenni annyit jelent: a szó legszorosabb értelmében embernek lenni.
