Katar, Ghána, Kamerun, Marokkó. Néhány ország azok közül, amelyeket itt Európa keleti felében talán kevésbé ismerünk, mint a velünk szomszédos országokat. Ezen államok zászlajait lehet, nem ismernénk fel egyből, himnuszaikat pedig előfordulhat, hogy még nem is hallottuk. Ezért is jók az olyan sportesemények, mint a jelenleg is zajló labdarúgó-világbajnokság, hiszen több héten át láthatjuk a fent is említett országok jelképeit és hallhatjuk himnuszaikat. Illetve csak hallhatnánk...
A meccsek előtt lejátszott himnuszokat a nézők többsége ugyanis egyszerűen nem hallhatja, mert a televíziós csatornák többsége rendre végigreklámozza, és csak jó esetben az utolsó akkordokra, de inkább csak a kezdőrúgás pillanatára kapcsolódnak be a mérkőzésbe. Lehet, vannak, akiket nem érdekel Katar, Ghána, Kamerun vagy éppen Marokkó himnusza, de talán lehetnek olyan nézők, akiket ez érdekelhet, ráadásul a himnuszok eléneklése része a meccsre való ráhangolódás rituáléjának. Miért kell ettől megfosztani a nézőt – aki nem mellesleg fizet azért, hogy mindezt láthassa – néhány bugyuta reklámért? Főleg amikor a világháló nyújtotta tengernyi szolgáltatásnak köszönhetően a szurkolók megtalálják azt a platformot, ahol ettől az élménytől nem fosztják meg. A csatornák pedig ne csodálkozzanak azon, hogy egyre többen kapcsolják ki televíziójukat és ülnek a számítógép elé.
