Megnövekedett a csalók száma. Az elmúlt három hónap alatt kétszer is megpróbáltak átverni, holmi „vándorkereskedők". A legutóbbi eset friss, a minap történt. Amikor a kapunk elé értem, szinte velem egy időben ott termett valahonnan egy autó. Kiugrott belőle egy 40 év körüli férfi:
– Szia, kedves barátom! Hány éve is, hogy nem láttuk egymást? – mondta a számonmra idegen, borostás arcú jövevény, aki nem vesztegette az időt, azonnal megölelt, mintha valóban régi ismerősök volnánk...
Eleinte szégyelltem magam, sehogy nem jutott eszembe, honnan ismer engem ez az „úr". Egyben rágtam is magam azon, miért ölelget. Amikor észrevettem, hogy egyre beljebb szerente kerülni az udvarba, megálltam és megköszöntem szívességét, majd vissza, a kapu felé invitáltam a váratlan, hívatlan „vendéget".
De ezzel nem fejeződött be a sztori, a kezdeményezést átvette az „ismerősöm", mondván, hogy hozott nekem ajándékot: „Ezt neked adom, konyhai edények, értékük 2500 euró." Ekkor már teljesen világos volt előttem, hogy kivel állok szemben, mert ugyanerre a „fazonra" próbáltak a nyáron is átverni. A 2500 euróból végül 2000 dinár lett, adjak neki legalább ennyit... Amikor látta, hogy semmi pénzért nem megyek bele az alkuba, mormogni kezdett, csalódottan beugrott az autójába, és pillanatok alatt eltűnt. Később hallottam, hogy hiszékeny emberektől sikerült szép pénzeket, sőt aranyláncot is kicsalniuk a hasonszőrű csencselőknek.
