Olajozottan is működhetne Újvidéken a városi kerékpárkölcsönző. Annak idején remek ötlet volt, a város számos forgalmas pontján alakítottak ki kölcsönzési pontokat automatákkal: a polgár kiváltja a megfelelő kártyát, amivel biciklit lehet kölcsönözni, majd használat után visszaadni a város egy másik vagy akár ugyanazon pontján. Sajnos manapság közel sem működik a dolog olajozottan.
Az egyik ismerősömnek kéthavonta nyeli el a gép a kártyáját ilyen-olyan helyzetekben (meg kell jegyezni, ennél gyakrabban nemigen veszi igénybe a szolgáltatást): behelyezése után meg sem jelenik a menü a képernyőn, vagy biciklikölcsönzés helyett a visszaadást követeli, aminek hiányában ismét csak nem adja vissza a kártyát. A sors fintora, hogy ezek a dolgok általában este vagy hétvégén történnek, amikor a rendszert üzemeltető Parking Servisben már nincsenek ott a kerékpáros kollégák. Ilyenkor mindig meg kell várni a hétfőt. Szerencsére van egy kedves bácsi, akinek az a dolga, hogy hétköznap délelőttönként körbejárja a kölcsönzési pontokat, ellenőrizze, minden rendben van-e, és ha megállapítja, hogy nincs rendben, kiszedje a beragadt kártyákat. Olyan kedves, hogy felhívja a polgárt telefonon, s elhozza a lakása közelébe a „bezabált" azonosítót. Ismerősöm néhány nappal ezelőtt megkérdezte tőle, vajon csak ő ilyen szerencsétlen ezzel, vagy mással is megesik. A bácsi nagyot legyintett: áh, a rendszer a suta, van itt beragadt kártya dögivel.
A kerékpárok állapotáról nem is érdemes szót ejteni, attól eltekintve is megállapítható: van egy városi biciklikölcsönző, ami nemigen működik, s egyszerűbb egy bácsit körbefuttatni minden reggel a beakadt kártyákkal, mint nagyjavításokat végezni, szoftvert frissíteni, újat telepíteni az automatákba. A rendszer pedig így jó, ahogy van, hiszen amikor az ember nem tudja befejezni a műveletet, szépen levonogatja a harminc dinárokat óránként, amíg le nem telik a napi öt óra, ugyanis ez a maximum, s ezután már nem fizettet tovább, az automatikusan napijegynek számít. Micsoda biznisz, nem? Szerintem több pénz jön be ilyenkor, hidegben, az elcsent órákból, mint a valódi kölcsönzésből.
