Soha nem fogom megérteni, hogy egy jól nevelt, törvényesen beiktatott és a szabályoknak megfelelően tartott és ellátott állat miért zavarja a szomszédokat. Ha kicsi, az a baj. Ha nagy, akkor meg az. Ha nyugodt, akkor biztos titkon vérmes. Ha szaladgál, akkor meg csattog a talpa. És ha éjnek idején a kertek kerítésén ugrálnak át a rongáló suhancok, akkor még ugat is! Hogy merészel?! Halált rá!
Miért? Mert megtehetjük. Következmények nélkül. Az elkeseredett gazda ugyanis az ötödik eset után is feleslegesen fordul az állami szervekhez. Megértően közlik vele, hogy feljegyzik az „udvaruk elleni támadást", mert ennek nyoma kell, hogy maradjon a rendőrségen. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az állategészségügyi felügyelő jegyzőkönyvezze a mérgezést. A mély megrendüléssel érkező felügyelő viszont tájékoztatja a családot, hogy a tetem boncolását és a toxikológiai vizsgálatot a saját költségükön kell elvégeztetniük. Van egy kis gond azonban: mindezt az Állategészségügyi Intézet végzi, amelynek jelentését nem fogadja el az ügyészség. Per esetén ugyanis kizárólag a Katonai Orvostudományi Akadémia dokumentumját veszi figyelembe a bíróság. A két intézmény viszont egy ideje nem működik együtt... Így a felügyelő mérgezés gyanújával adja ki a rendőrség által kért jegyzőkönyvi másolatot. Ami alapján eljárás nem indítható, csak feljegyzik az esetet a kiérkező rendőrök. Akik kizárólag akkor tudnának akcióba lendülni, ha a „támadásnak" minősített esetet videófelvétel igazolná... Ennyit a következményekről. A hiányuk jelenleg elhanyagolható, mert a gyászt nem enyhítik.
Holnap viszont már a gyerekek játszanak majd ugyanazon az udvaron.
