A sok zagyvaság láttán nem szívesen lennék gyerek ebben a felfordult világban, mert lassan már felnőttként sem egyszerű elviselni a sok képtelenséget. Először magam sem akartam elhinni, amit a minap hallottam és láttam, hogy december 6-a, Szent Miklós napja alkalmából közösen találkozott a gyerekekkel Mikulás, Télapó a krampuszokkal és Holle anyó. Én ebből a díszes társaságból csak még Joulupukkit hiányoltam, aki Télapó lappföldi reinkarnációja, illetve a piros orrú Rudolfot a másik nyolc mitikus szánhúzó rénszarvassal. Na, de félre a tréfával! Hová lettek a hagyományaink? Az én gyerekkoromban a püspöksüveges Mikulás még egy láthatatlan személy volt, aki a hagyomány szerint december 5-e éjjelén vagy 6-a hajnalán titokban meglátogatta a gyerekeket, és ha az elmúlt évben jól viselkedtek, akkor kisebb ajándékot, ha rosszul, akkor virgácsot tett az ajtó elé kihelyezett és szépen kipucolt csizmájukba. Soha nem találkoztunk Mikulással, de mindig nagyon örültünk az ajándékoknak, ami többnyire édesség és gyümölcs volt. Mostanság viszont már nem otthon várják a gyerekek a titokzatos Mikulást, hanem elmennek hozzá bulizni. Így kell ezt csinálni! Közben csatlakozik a csapathoz Télapó a krampuszokkal és Holle anyóval, akiknek körülbelül annyi közük van a magyar hagyományokhoz, mint a Jézuskának a géppuskához.
