Régen a mézesbábosok a vásárokon árulták a tükrös mézes szívet, a mézesbabákat, a huszárokat meg az olvasókat. A családfő így minden családtagnak vihetett vásárfiát. Bár hagyományos értelemben vett mézesbábos talán náluk már nincs is, de elvétve még találunk a búcsúkban a fent említett ősi darabokból.
Sok régi kézműves foglalkozással ellentétben, mintha a mézeskalácssütés soha sem szűnt volna meg. Az otthonokban megmaradt a karácsonyi készülődés részeként. Ez esetben kis befektetéssel gyors és látványos eredményt érnek el még a kezdők is. Ez biztosan nagyon vonzó lehet.
Ma mintha reneszánszát élné a mézeskalácssütés. Az adventi időszakban számos közösségi foglakozást tartottak, s talán emiatt egyre több anyuka vállalja be, hogy a sorozatgyártásban készült ajándék helyett mézeskalácsot készít, hogy a műanyag helyett saját kezűleg készített fenyőfával, mézeskalácsházikóval teszi hangulatosabbá otthonát. Azt is tapasztalom, hogy sokhelyütt mézeskaláccsal díszítik a karácsonyfákat olcsó műanyagdíszek helyett.
A mézeskalács illata a karácsony illata. S a fények mellett a karácsonyt az illatok teszik azzá, ami. Ezekre emlékezünk legtovább.
