Kezd úrrá lenni rajtam az izgalom, vajon sikerül-e mindent a terveim szerint alakítani karácsony ünnepén. Úgy, hogy ezúttal is kövessük a családi hagyományokat, de közben jóllakjon és jól érezze magát mindenki, aki itthon van, vagy meglátogat bennünket. Még én is. Merthogy elég sok karácsony van mögöttem, és jól tudom, könnyű abba a „hibába" esni, hogy kissé túllihegjük, túlmelózzuk magunkat annak érdekében, hogy ünneplőbe öltöztessük otthonunkat, az ebédlőasztalt, és ünneppé varázsoljuk azt az egy-két napot a család és a barátok számára, akik megtisztelnek bennünket, miközben magunkról megfeledkezünk.
Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, de erről bölcsebb nem beszélni. Eddig én is eszerint jártam el, idén mégis kivételt teszek, és ez talán az első lépés afelé, hogy az ünnepet ellazultabban töltsem. Nem is igen érthető, miért lesz úrrá rajtunk valamiféle megfelelési kényszer, ha közelegnek az ünnepek, vagy vendégeket várunk. Elvégre hozzánk közel álló embereket látunk vendégül, nem a foci-vb sztárjait. Különben sem kell főzésben, sütésben, dekorációban, vendégfogadásban legyőzni senkit, inkább örülni kellene az együtt töltött időnek és közösen megélni az előttünk álló ünnep ízét, zamatát, üzenetét. Igyekezzünk!
