A memória szűrőjén átengedve a régmúlt eseményeit az a benyomásom támadhat, hogy bő fél évszázaddal ezelőtt, 1970 táján Újvidéken, komoly közlekedési kihágásnak számított, ha ketten ültek egy kerékpáron. Akkor az ilyesmi nem volt ritkaság, a rendőrök pedig valamiért még elnézték, ha lány ült a vázon a gavallér biztos kezei között, viszont ha férfi szállított férfit a „stanglin", abba már belekötöttek.
Két esemény is eszembe jutott abból az időszakból, s mindkétszer engem vitt valamelyik haverom. Egyszer nappal, azt hiszem a mai Futaki úton, egy fiatal járőr állított le bennünket, és felszólított, hogy büntetés gyanánt egyikünk vegye ki a szelepet a hátsóból. Megtagadtuk a parancsot, azzal, hogy vegye ki ő, ha akarja. Világos, esze ágában sem volt lehajolni a kerék alsó részéhez, amíg mi ketten fölötte állunk. Inkább elmormolt valami óva intőt, és elvonult. A második esetben éjfél után, a vasútállomás irányából jövet, a Betánia közelében rendőrautó eredt utánunk. A barátom behajtott egy mellékutcába, én leugrottam, beálltam egy sötét kapuba, ő pedig átdobta a biciklit a temető kerítésén, és átmászott utána. A rendőrök egy ideig bámészkodtak a kerítésen át, de semmit sem láttak, én pedig a kapu sötétjében vártam, hogy elmenjenek, azután hazagyalogoltam a Telepre.
