A tél számomra az örömteli ünnepek mellett a ropogó hóban való sétákat, arcot csipkedő hideget és a korcsolyázást jelentette.
Miután Belgrádba költöztem, le kellett mondanom a ropogó hó élményéről, itt ugyanis a hó nagyon gyorsan lucskos hókásává válik, vagy csúszós jéggé fagy, így a havazásnak is csak azért örülnek a fővárosiak, mert ilyenkor a levegő tisztább. Amíg korábban adott volt a téli természet öröme, most ezért a luxusért kilométereket kell utazni. Igaz, ez nem is olyan nagy baj, hiszen legalább a város zajától elmenekül az ember pár napra.
A csípős hideg élményének örömét pedig valahogy az erős kossava enyhítette, hiszen a csontig hatoló szél elől menekülni nem lehet, és szinte olyan kabát nincs is, ami sikeresen felfogja. De a kossava sem volt tavaly gyakori vendég Belgrádban. A korcsolyázás maradt még. Vagy már az sem...
Hiába nyílnak egymás után a rögtönzött műjégpályák, a korai tavasz már hetek óta akadályozza a használatukat. Hidegben csúszkálni az igazi ugyanis, a jég minősége akkor a legjobb.
Miután a januári hőmérséklet rekordokat dönt, most már nem is biztos, hogy a tél megérkezik.
