Petárdázás, tűzijáték, tábortüzek – településünkön döntően ezek a „díszek" ékesítették a julián és gregorián naptár szerint ünnepelt mindkét karácsonyt, no meg szilveszter éjszakáját is. Úgy tűnik, a durrogások száma mérséklődött az előző évekhez képest, különösen a nappaliak ritkultak meg, ami nem csoda, hisz elég drágák a pirotechnikai eszközök. Félreértés azonban ne essék, szó sincs válságról meg spórolásról, merthogy az említett ünnepek alatt elhasznált temérdek „muníciótól" olyan puskaporos volt a levegő, amilyent még akkor sem észleltem, amikor tényleges katonai szolgálatom idején éleslövészeten voltam.
Csakhogy nem mindenkinek tellett ám petardára meg más drága pirotecnikai termékre, így hát azt használt, ami épp a keze ügyében volt. Január 6-án este kilenc óra körül géppuskaropogást hallottam, 8–10 lövés dürdült el. Eleinte azt próbáltam elhitetni magammal: petárdák. Pedig tudtam, nem így van, mert egész más volt a hangja ezeknek a durranásoknak meg a petárda hangjának. Meg hát a szabályos, rövid robbanási időközök is arra utaltak, hogy valakinek elborították elméjét a túlzott ünneplés alatt összeivott mindenféle maligánok...
Semmi meglepő, mondja a kollégám: Nálunk a teraszról lövöldöztek, s ez nem szúrt „fület" senkinek.
Elgondolkodtató. Meg nem is.
Balkán ez... a javából!
