Lassan elnyílik a hóvirág a virágoskertben. Karácsony után kibújt a földből, január első napjaiban szárba szökkent, majd virágot bontott a tavasz hírnöke. A hóvirágnak korábban mindig nagyon örültem, mert a felmelegedést és a kikeletet jelezte, vagyis a zord tél végét. Mostanság azonban inkább aggodalommal tekintek az enyhe szélben ide-oda lengedező fehér virágkelyhekre. Hiszen január dereka van, a csillagászati tél kellős közepe, de fagynak és hónak még nyomát sem láttuk. A csikorgó hideg és a fehér hótakaró helyett a kertben a hóvirágok virítanak, zöldell a fű, és a szedren duzzadnak a rügyek, a bodzán már kipattantak. Az elmúlt évek tapasztalatai rosszat sejtetnek. Eltolódott a tél, amelynek java februárra és márciusra ért ide, de a fagyoktól még májusban sem szabadultunk meg teljesen. Tavaly a barackfákon nemcsak a virágok fagytak el, hanem a friss hajtások is. Végül már nemcsak a zamatos kajszibarack hiánya miatt bánkódtunk, hanem annak örültünk, hogy lombosak lettek a fák. Az idén valami hasonló várható? Reméljük, hogy a Jóisten megszán bennünket és gyorsan megérkezik az igazi hideg, havas tél, amit aztán tényleg a fagyok nélküli felmelegedés és a kikelet követ.
