Tegnap vettem észre, hogy elfogyott az AD-vitamin, amit a gyerkőcöknek adagolok reggelente. Még én is szedtem, amikor ovis voltam. Ez a termék már régóta jelen van a piacon, igaz, akkor még belföldön gyártották, de az ország területe kisebb lett, így most külföldi portékának tekinthető. Leugrottam a patikába, hogy vegyek egy-két dobozzal, de előttem besurrant egy idősebb férfi. Kivett egy A4-es méretű papírt, amelyen egy jó nagy lista volt, és odaadta a patikusnőnek. A hölgy a szemüvege fölött jól megnézte a kuncsaftot, és megkérdezte, hogy ezt mind vény nélkül szeretné megvásárolni? Az illető odadörmögte, hogy persze, és szedte is elő a jókora szövetzacsit. Na, gondoltam magamban, ezt jól kifogtam. A patikusnő csak pakolta a pultra a dolgokat, mögöttem meg nőtt a sor. Az idős férfi végül is jól „kifosztotta" a gyógyszertárt, és mint kiderült, megvásárolta az utolsó három AD-vitamint is.
A patikusnő még megnézte a többi üzlet készletét, de nem volt több belőle, a vállát vonogatta, hogy ő nem tehet róla, ne haragudjak. Ugyan-ugyan, miért is haragudnék...
