A növekedéseszmény igézetében él a 21. század embere, célja mind nagyobb mértékben kiaknázni a Föld természeti kincseit.
Ez a fejlődéshitből kinőtt materialista eszmény abban hisz, hogy a bővülésnek nem lehetnek határai, az emberi fogyasztás vég nélkül megsokszorozható. Ha a Föld energiakincsei és biológiai tartalékai kimerülnek, akkor az ember azokat majd más, hatékonyabb energiaforrásokkal helyettesíti. Eközben a kipusztuló élőlények helyett neki szolgáló robotokkal népesíti be a bolygót, mint egyfajta hasznos háziállatpótlékokkal. A transzhumanizmus útjára lépve, az életét meghosszabbítandó és megkönnyítendő, testébe is fokozatosan beépíti majd a robotika és az informatika legújabb vívmányait. Eközben a rohamos technológiai fejlődésnek köszönhetően az univerzum gyarmatosítójaként kilép a Földön kívüli térbe és mint világűri ragadozó, az űr végtelenében szimatolva vadássza le potenciális zsákmányát, a többi bolygó ásványkincseit és hasznosítható biológiai értékeit.
Ez a mérhetetlen erőszakosságát nem is tudatosító emberállati utópia köszön ránk a sci-fi filmekből.
A jelek szerint azonban a végeredménye a növekedéseszmény hű követésének nem ennek a sci-fi utópiának (vagy disztópiának) a megvalósulása lesz, hanem az, amit már most is át kell élnünk ezen a lakóhelyünkül kapott gyönyörű bolygón, saját életterünk ellehetetlenülését a kipusztuló fajokkal, a fölborult geológiai egyensúllyal és az anyagelvűségbe zárult ember mindinkábbi elembertelenedésével.
