Jöttek hozzánk a villanyszolgáltató munkásai cserélni a villanyórát. Minden bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül bevágódtak, hogy ők most cserélik. Akár terroristák is lehettek volna, de szerencsére nem azok voltak. Gyorsan nekifogtak a munkának, látszott hogy értenek hozzá. Kérdezem, hogy akkor most digitálisra cserélik, erre mondják, hogy nem. Azt majd 2026-ban, vagy mikor, most a meglévőt lecserélik, mert lejárt az ideje. Gyorsan haladt a munka, pálinkát nem kértek, de főztem nekik egy-egy kávét, azért hálásak voltak. Kiderült, hogy az idősebb bácsi ismerte édesanyám, úgyhogy kicsit el is beszélgettünk. Végül is kedves fickók voltak, gyorsan végeztek és már mentek is a szomszédba, mert ott is cserélni kellett a villanyórát. Aztán szokás szerint belenéztem a papírokba, amit adtak és látom, hogy leszedett óra Iskra 80-as volt. Hát, nem mai gyerek lehet, valóban rászolgált már a cserére. Aztán nézem tovább a papírt, az óra amit feltettek Iskra 80-as. Mit mondjak ezek után? Európa vigyázz, „gyüvünk”!
