Kicsiny gyermekként hiszünk a Mikulásban és abban, hogy karácsony reggelre a Jézuska hozza az ajándékot. Felnőttként már kinevetik az embert ezért, én azonban mégis azt mondom, hogy hiszek benne. Hiszek a karácsony szellemiségében, az ünnep szentségében, abban, hogy valahogyan valóban megvalósul annak a lehetősége, hogy egymást megajándékozzuk, hogy ünnepi étkek kerüljenek az asztalra, és hiszek abban is, hogy különleges energiája van ennek az ünnepkörnek. Az adventi nagy várakozás olyan, mint egy nagy utazásra való készülődés, majd a szenteste és a karácsony napja a meghittség, a béke és a szeretet megfoghatatlan érzése. Valaki mégis mindig megteremti mindezt, nevezzük Mikulásnak, Jézuskának, anyának, apának, tesónak, rokonnak, szomszédnak vagy barátnak.
A csodát, ami körbelengi ezt az ünnepet, mi magunk teremtjük meg azzal, hogy adunk magunkból a másiknak. A legszebb ajándék az, amely a szívünkből jön, és ez nem kell, hogy pénzbe kerüljön, mert a karácsony szelleme gazdaggá tesz minden apróságot. Sokan törekednek ilyenkor a tökéletességre, ám úgy gondolom, hogy helyette őszinteségre kellene törekednünk. Arra, hogy igaz szívvel, teljes lélekkel nyissunk egymás felé, és merjük megmutatni önmagunkat egymásnak.
