Amikor magunk mögött hagyunk egy évet és átlépünk egy újba, tele vagyunk tervekkel, fogadalmakkal és elképzelésekkel. A legtöbb fogadalom ilyenkor az életmódváltásról, a plusz kilóktól való megszabadulásról, bizonyos lemondásokról, mint például a dohányzás vagy az alkohol és egyebekről szól. Személy szerint én nem szoktam fogadalmakat tenni, legalábbis nem ilyen jellegűeket, mert azt látom, hogy a korábban felsorolt fogadalmak ritkán hosszú távúak. Persze januárban, februárban tömve vannak az edzőtermek és mindenki jól akar táplálkozni, az ünnepi teltségérzetet követően, azonban a kezdeti lelkesedések gyorsan alább hagynak. Április, május környékén már egyre több hely van az edzőteremben és egyre több a csalónap, ami az étkezést illeti. Nincs ez másképp a dohányzással és az alkoholfogyasztással sem. Elvégre nem kell új esztendő ahhoz, hogy elhatározzuk magunkat és következetesen be is tartsuk azt. Ezért én leginkább csak visszatekintek arra, mi minden történt velem az adott évben, és mi mindenért lehetek hálás. A legtöbb, amit az új esztendőre megfogadhatok, hogy legalább annyit, ha nem többet fogok nevetni, szeretni és hálát adni mindazokért, akikkel ezt nap mint nap megtehetem.
