A pilóta sötétben, eltévedve, a kifutópálya feléről kezdte meg a gyorsulást a felszálláshoz. A repülőgép a pálya végén lekaszált egy lámpaoszlopot, de csodával határos módon mégis sikerült felszállnia, majd egy órával később, hátborzongató, szárnykonstrukciós sérüléssel, üzemanyag-fröcskölés és hatalmas szerencse kíséretében biztonságban landolnia. A belgrádi repülőtéren történt baleset főszereplője a nemzeti légitársaság egyik, ún. wet-leasing modell szerint kölcsönzött repülőgépe volt. Állítólag Dániában bejegyzett, görög cégtől lízingelték, tarka, válogatott személyzettel és karbantartókkal. Tutto completto – megtöltöd kerozinnal és máris gyártja a pénzt. Nos, egy nemzeti légitársaságtól az utas elvárná, hogy legalább a pilótája honfitársunk legyen, de az sem baj, ha a személyzet többi tagja is hazai. Na meg az se, ha a repülőgépet hazai mechanikusok tartják karban. Hazai kiképzési rend és munkaszokások mellett, meg persze igen előnyös lehet még az is, ha a (hazai) pilóta mozgása otthonos az ország legnagyobb repülőterén. Valahogy úgy, mint amikor azt akarjuk, hogy a tetovac babgulyás az asztalunkon Tetovóban termesztett babból legyen. Pedig nem abból van, hanem kazahsztániból. A fokhagyma kínai, a lencse Kanadából érkezik, a szerb pilóta olasz, a zombori tej meg orosz. Összekuszált, gazdaságilag indokolt világunkban többé semmi sem az, ami. Előnyök és hátrányok pozitív zagyvalékát faljuk egyre mohóbban.
