A fegyveres konfliktusoktól szenvedő afrikai kontinensen január végén gyakorlatilag egy újabb háború tört ki, ami nemzetközi szinten is kiemelt figyelmet kapott. Valójában már egy három évtizede tartó, lokális konfliktus eszkalálódásáról beszélhetünk a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) és Ruanda közötti határterületen.
Az történt ugyanis, hogy január végén a bizonyíthatóan Ruanda által támogatott M23 nevű lázadó csoport támadást intézett a KDK keleti területein található Észak-Kivu tartománya ellen, ahol elfoglalták annak közel kétmilliós lakosú központját, Gomát is. A város létfontosságú kereskedelmi és közlekedési csomópont, a terület pedig erőforrásokban és aranyban, ónban, valamint a mobiltelefonok gyártásához elengedhetetlen koltánban is gazdag. A lázadók szerint sikerült teljesen ellenőrzésük alá vonni Goma városát, ugyanakkor a KDK azt állítja, hogy csapatai továbbra is ellenőrzésük alatt tartanak néhány stratégiailag fontos pontot. A fegyveres konfliktusnak újfent a civil lakosság a legfőbb elszenvedője, a támadás során rövid idő alatt megteltek a kórházak sebesültekkel, Goma utcáin pedig szanaszét holttestek hevertek. Az ismert adatok szerint az összecsapások során mintegy 700-an vesztették életüket, 2800-an pedig megsebesültek. A lázadó csoport legutóbbi kijelentései szerint az offenzívájukat a 2600 kilométerre nyugatra található főváros, Kinshasa elfoglalásáig folytatják.
EGY ÉVTIZEDEK ÓTA TARTÓ KONFLIKTUS FELLÁNGOLÁSA
A közel sem egyszerű helyzet megértéséhez fontos lenne néhány mondatban megemlíteni az előzményeket is. A konfliktus gyökerei az 1994-ben végrehajtott ruandai népirtásra vezethetőek vissza, amikor mintegy 800 ezer tuszit gyilkoltak le a többséget képező hutuk. A már emlegetett tuszi vezetésű M23 lázadó csoport állítása szerint a kisebbségi jogaik védelmében ragadtak fegyvert. A ruandai kormány közlései szerint azért támogatja az M23 lázadó csoportot, mivel az olyan fegyveres csoportokkal is harcban áll, amelyek felelősek a ruandai népirtásért, azonban erős a gyanú, hogy sokkal inkább egy szeletet szeretne kihasítani a KDK nemesfémekben gazdag területeiből. A lázadók 2012-es megalakulásukat követően egyszer már jelentős területeket vontak ellenőrzésük alá, sőt Gomát is elfoglalták, végül azonban mégis súlyos vereséget szenvedtek az ENSZ erőivel megtámogatott KDK csapataitól. Az országból kiszorult M23 csoport ezt követően megegyezést kötött, amelynek értelmében beolvad a KDK hadseregébe, cserébe biztosítják a tuszik kisebbségi jogait. A lázadó csoport azonban 2021-ben ismét fegyvert ragadott, mivel szerintük az említett feltételek nem teljesültek, ugyanakkor az elmúlt években bányászati területeket foglalt el, és egy decemberi ENSZ-szakértői jelentés szerint havi szinten mintegy 120 tonna koltánt adott át Ruandának. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a világhatalmak közül Kínának komoly érdekeltségei vannak a térségben, hiszen a kongói bányászat mintegy kétharmadát birtokolja, ezért egyértelműen a status quo fenntartásában érdekelt. Ennek ellenére a közelmúltban Ruandával is szorosabbra fűzte a kapcsolatait, mindenesetre még kérdéses, hogyan reagál az újonnan kialakult helyzetre.
AP via Beta
ÚJABB MENEKÜLTVÁLSÁG ELÉ NÉZÜNK?
Az események hatására az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a támadást, ugyanakkor máris súlyos humanitárius válságra figyelmeztetett, mellette az Amerikai Egyesült Államok és Németország is aggodalmát fejezte ki a konfliktussal kapcsolatban, Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter pedig közleményében a következőképpen fogalmazott: „Felszólítjuk a ruandaiakat, hogy vonják vissza csapataikat a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről.” Hozzátette, hogy telefonon egyeztetett Thérese Kayikwamba kongói külügyminiszterrel, aki beszámolt a kialakult helyzetről.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért tartja Magyarország annyira fontosnak egy távoli afrikai konfliktus kirobbanását. A válasz eléggé egyértelmű, ugyanis Magyarországnak bizonyos gazdasági érdekeltségei vannak a térségben. Orbán Viktor miniszterelnök tavaly fogadta hivatalában a KDK elnökét, akivel gazdasági, infrastrukturális és oktatási tartalmú stratégiai együttműködési megállapodást kötött. Korábban Szijjártó Péter azt is közölte, hogy a Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság között húzódó közúti infrastruktúra fejlesztését magyar cégek végzik mintegy 600 millió dolláros értékben. Mindemellett megalapozott a félelem, hogy a konfliktus további terjedésével ismét egy nagyméretű menekülthullám elé néz Európa, hiszen az érintett térségben máris 400 ezer ember kényszerül elhagyni az otthonát, ami csak tovább növekedhet. Ezért is fontos lenne a konfliktus mielőbbi lezárása, akár egy Ruanda ellen irányuló nemzetközi nyomásgyakorlással, mivel Európa már nem biztos, hogy sikeresen meg tudna birkózni egy újabb menekültválsággal.
Nyitókép: AP via Beta
