Bizonyára az ostobaság határtalanságának megjelenítése céljából kapta föl a sajtó, hogy a holland állatvédők kezdeményezték a lófigurák (és más állatok) leszerelését a ringlispílekről, mert károsak a gyerekek fejlődésére: az állatok elnyomására, kizsákmányolására tanít az, ha a hátukra ülnek.
Ugye, nem lehet, hogy a gyerekek azért választják szívesen a lovakat a körhintán, mert szeretik őket? Érdemes lenne fűrész alá tenni a fából faragott, immár tűzre való, funkcióvesztett leszerelt lovacskákat (legalább „ijesztésképp”), közben figyelni a gyerekeket, hogy megrémülnek-e, sírni kezdenek-e. Meglepődnék, ha nem így lenne. Tűzre a hintalovakkal is!
A fából vagy műanyagból gyártott ló azonban mégis csak jelképe a valódinak. Végképp értelmetlen az ötlet, ha nem mennek tovább az állatvédők: kérni kellene a lóversenyek betiltását, az igáslovak munkájának a megszüntetését, a falusi népünnepélyeken a fiákereket emberek húzhatnák. Igaz, Indiában meg a riksákat tiltották be évekkel ezelőtt, mert azok az igavonó állattal teszik egyenlővé az embert. A terápiás lovaglás talán maradhatna. Vagy?
A lovaglás szót is ki kellene iktatni a nyelvünkből, sőt átírni Petőfi versét – ilyesmire mostanság bőven van példa az irodalomban –, hogy még a „szilaj nádparipától” is megszabaduljunk az asszociáció elkerülése végett.
